Guseth, Klara - Buciuman, Ana-Maria - Varga Zsolt (szerk.): Az 1918-1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei - 11. Máramaros megye (Budapest - Bukarest, 2015)
Bevezetés - 3. A főbb iratképző szervek és levéltáraik
városok visszanyerték önállóságukat, a város bírósága „Szabad Királyi Bánya Nagybánya város Törvényszéke”, majd 1876-tól 1920-ig a „Királyi Járásbíróság Nagybánya” titulust kapta és 38 település fölött gyakorolta hatáskörét. Az általa képzett, polgári, büntetőjogi, örökösödési és telekkönyvi iratok a Nagybányai Vegyesbíróság fondban találhatók, mely elnevezés alatt a bíróság 1920-tól működött. Jelen kötetben Nagybányai K. Járásbíróság név alatt szerepel a fond. Ami Máramarosszigetet, mint vármegyeszékhelyet illeti: a városban törvényszék (1863-tól), és bíróság is működött. A törvényszéki iratok közül 1919-ig jórészt csak a kereskedelmi cégjegyzékek maradtak fenn. Ami a többi, a mai Máramaros területén működő jogszolgáltatási szervet és azok iratait illeti, a Má- ramarosszigeti Cs. K. Törvényszék, a Nagysomkúti K. Járásbíróság, a Szinérváraljai K. Járásbíróság és a Magyarláposi K. Járásbíróság levéltári fondokban 1919-ig főleg telekkönyvi iratok lelhetők fel (ingatlanok bekebelezése örökösödés, végrehajtás, adásvétel, jelzálogügyletek révén) és ezek korabeli segédletei. A Máramarosi Nemzeti Levéltár viszonylag nagyszámú elemi és középfokú iskola iratait őrzi. Elég megemlítenünk a Nagybányai Római-Katolikus Gimnáziumot, amely a régi nagybányai „városi” iskola, majd 1547-1755 között a híres Schola Rivulina jogutóda, s melyet a korabeli iratok „Akadémia”, „Kollégium” néven határoznak meg,47 vagy a 16. század közepén alapított Máramarosszigeti Református Líceumot, melyet Akadémia rangra emeltek, miután 1837-től megszervezték a jogi tanszéket,48 hogy kiemeljük, milyen fontos szerepet játszanak ezek a fondok a közoktatás kutatásában. Ahhoz, hogy egy sokkal tájékozottabb képet nyerjünk az oktatás történetéről, elengedheteten az egyházi iratok kutatása is, mivel az első világháborúig mind az elemi, mind a középfokú oktatás nagymértékben a térség vegyes felekezetű egyházi intézményeitől függött. Csakúgy, mint az iskolai iratok esetében, a Máramarosi Nemzeti Levéltár nagyszámú egyházi fondot őriz, görög katolikus, ortodox, református és római katolikus egyházközségi iratokat, de egyes kolostorok vagy monostorok iratai is megtalálhatók. A gazdasági iratképzők csoportjában különleges helyet foglal el a tíz, nagybányai és felsőbányái céh iratanyaga, 1581-től kezdődő iratokkal.49 50 Mivel a város magisztrátusának feladata volt a céhek alapszabályzatainak megerősítése, ezek működésével kapcsolatos adatok Nagybánya, Felsőbánya és Máramarossziget városok levéltárában is fellelhetők. A vidék történelme kutatásának értékes forrásai a bányászatra vonatkozó iratok, a bányavállalatok, bányakapitányságok, bánya alkapitányságok, és főleg a Nagybányai Bányák és Kohók Igazgatósága50 iratai, mely az utóbbi a 19. század második felétől átvette az 1748-ban alapított Nagybányai Királyi Bányászati Főfelügyelőség (Inspectorat Oberamt) hatásköreit. A Nagybányai Bányák és Kohók Igazgatósága iratai 1669- től kezdődnek, mivel a fondba rendezték a Kamaraispáni Hivatal iratait is. Az 1669-1867 közötti időszakból az iratok hiányosak. Felbecsülhetetlen információforrást képviselnek a családok és személyek iratai, melyek közül példaként megemlítjük az Irinyi család (1264-1948), a máragyulafalvi Rednic család (1364-1852), a feketefalui Korponay család (1390-1811), az Orczy család (1533-1847), az oláhláposi Paşca család (1592-1936), a csemefalvai Bota család (1609-1885), a tőkési Búd Csora család (1663-1844), valamit a bükkörményesi Bancoş család (1786-1863) iratait. A családok jó része a mai Máramaros és Szatmár megyékben található településeken élt,51 és érdemeik miatt a magyar királyoktól vagy az erdélyi fejedelmektől nemességet kaptak. Kiváltságaik, adományleveleik, birtokvisszaszerzésekre, birtokcserékre és bérbeadásokra, jobbágyok felszabadítására, kiváltására vonatkozó irataik mindamellett, hogy felidézik a környék településeinek és la47 L. Balogh Béla, Dávid Lajos, Metz József, Vánk Sándor: Évek és iskolák. A nagybányai középoktatás 450 éve. Misztótfalusi Kis Mikós Közművelődési Egyesület kiadása. Nagybánya, 1997, 91. 48 L. Balogh Béla: A Máramarosszigeti Református Líceum története, Revista Arhivei Maramureşene, 3. sz. Nagybánya, 2010, 81- 100.; Balogh Béla: A Máramarosszigeti Református Líceum története. Debrecen, 2013, 317. A líceum iratainak egy része a debreceni Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának Kézirattárában található, „Sztojka-család iratai” néven. 49 A Nagybányai Tímár- és Csizmadiacéh iratai. 50 A Nagybányai Bányák és Kohók Igazgatósága fond leírását lásd: Sabău loan, Oszóczki Kálmán, Direcţia Minelor şi Uzinelor Metalurgice Baia Mare, Revista Arhivelor, nr. 1, X. Bukarest, 1967, 179-198. 51 Kivételt képeznek a Somogy vármegyei Orczy család iratai. A család iratait Petrovay György geneológus és levéltámok vitte Máramarosszigetre a XIX. század végén. L.: Az Orczy család levéltárának nagybányai töredéke. Megjelent a Levéltári Szemle, 48 évfolyamának, 3/1998-as számában. 17
