Református gimnázium, Miskolc, 1938

dése idején, amikor Mezőtúron, majd Miskolcon lesz tanár, neveli az ifjúságot, gyűjti a vidék flóráját, apostolkodik a gyümölcstermesztés terén: mindig ott érezzük a Szénamezőn, az Erőspatakban végzett munka lendületét. Mintha minden munkájából ez csendülne felénk: csak egy a fontos, hogy diadalmaskodjunk a feltornyosuló akadályokon. Csak ezzel az indítással lehetett az ő — nem épen dédelgetett — életét megélni. De ez a munkától nem félés tette a szabadság fanatikusává. Innen Petőfi végtelen szeretete. „Mindenkinek az szabja meg az értékét, hogy mennyi bizonytalanságot tud elviselni." Kedvelt mondása volt. Ö ezen a téren is ki tűnőén állotta meg az élet nagy vizsgáját. Negyvenegy éves, mikor végleges álláshoz jut Mezőtúron. Ez alatt ép elég bizonytalanságot élt át. De ő, mikor tanári oklevéllel, állás nélkül kénytelen a falujába hazamenni, saját méhészetének, gazdaságának vezetése mellett talál időt, hogy Bodos kertjeinek összes vadcsemetéit nemes gyümölcsre oltsa át. Bodos ma híres gyümölcstermőhely. Ez a Mester műve. „A munka csak akkor alázhat meg, ha nem végezzük becsülettel." Ilyen felfogás mellett nincs bizonytalanság. Mint néptanító is csak addig marad az egyik kis székely faluban, míg a képviselőválasztás megkezdődik. Ekkor összeütközésbe kerül függetlenségi érzelmétől vezetve a kormányhatalommal s távozni kénytelen. Bodoson találjuk ismét bizonytalanságban, de meg nem törve. Nem minden keserűség nélkül beszélt ezekről az évekről, amikor hiába adta be pályázatát a különböző középiskolákhoz; hiába a nagyszerű képesítés, Szabó József, Koch Antal egyetemi tanárok kitűnő bizonyítványa a tanársegédi minőségben eltöltött évekiől, nem kapott kinevezést. S akik ismerik nevelő értékét, megértik keserüsegét. De hiába, az Istentől küldött nevelőt, a székely fiút mindig mások előzték meg kinevezésnél. Nagyon szerette a bölcs mondásokat, azoknak nagy nevelő érteket tulajdonított. Foglalkozott a gondolattal, hogy nagyjaink örökértékű gondolatait nyomtatva kiadatja, hogy az állandóan a magyar ifjúság előtt legyen. Határtalan volt felháborodása, amikor Székfü Gy.: „A száműzött Rákóczi" c. munkája megjelent. Miután az ő csodás lélekmozdító erejével tanítványai elé állította az igazi Rákóczit, tanítványai seregétől kísérve a Bábonyi-bércre vonult, hogy ott máglyán égesse el „A száműzött Rákóczit". Feleségének állított emléket, amikor „Czetz Mária" pályadíj rí4