Református gimnázium, Miskolc, 1938

mén 100,000,000 K (8 ezer P) pályadíjat tűzött ki új magyal nóták jutalmazására. A természetrajzi tanulás terén kiváló tanulók jutalmazására intézetünknél tett alapítványt. De talán számszerűleg legtöbbet tenne ki az az összeg, mit a hozzáforduló szegények között osztott szét. Páratlanul egyszerű életmódja mellett megtakarított pénzét élete végén mind a szegényeknek juttatta. De még így is azon panaszkodott: Fáj neki, hogy mennyi a szegény ember, s ő csak alig néhányan tud segíteni. „Kezdj buzgón s már sokra menél, halad, aki megindult. Míg porban fetreng a henye, gyáva erő". Ez is az ő mondása s ezt írhatjuk botanikai munkássága jellemzése elé. ő az egyetemen behatóbban ásvány-kőzettannal foglalkozik. Mint tanársegéd is, e tanszéken működik. Ezirányú munkásságának eredménye „A Persányi hegység másodkori eruptiv kőzetei" c. dolgozata. A botanizáláshoz csak Mezőtúron látott komolyan. Ezt folytatta Miskolcon. „Mikor egy szép szeptemberi napon a Bükkbe először rándultam fel, a kedvező időjárás folytán teljes színpompájában állott előttem a hegység változatos és gazdag növényvilága. A viola silvestris őszi virágaival elborította az erdőt, lelkem megittasodott a látottaktól („Adatok Borsod megye flórájához" c. dolgozatából"). Amennyi lelkesedéssel végzi nevelői munkáját, ugyanazt a pontosságot viszi be botanikai kutatásaiba is. Ahol valamely kételye volt, mindig a legkiválóbb kutatók szakvéleményét kérte ki. Méltó önérzettel írhatta „Ujabb adatok a Bükkhegység és dombvidéke flórájához" c. munkájában: „.. . így kizártnak tartom, hogy a tudomány dudvái, a hamis adatok szerepeljenek dolgozatomban". A Bükkhegység és dombvidéke flórájának összegyűjtésére évtizedek munkáját szentelte. Hatalmas gyűjteményét intézetünk őrzi. A begyűjtött növények jegyzetes katalógusát a Borsod-Miskolci Múzeumban helyezte el. Botanikai munkásságát egyik országos nevű magyar kutató jellemezte, mikor kijelentette, hogy Pestvármegye után Borsod vármegye van botanikailag a legtökéletesebben felkutatva. Hozzátesszük még ehhez, hogy Pestvármegyében a botanikusok egész hadserege dolgozott, Borsodvármegyében pedig Budai József egyedül. De egy egész sereg lelkesedésével. Ezt a fölmérhetetlen munkát csak az ő munkabírása végezhette el. „Embertől nem várok soha dicséretet, elismerést. Ha valami kis jót tettem, megmondja lelkiismeretem s ez jutalomnak nekem elég." Ez a lelkiség kellett ahhoz, hogy valaki 5