Református gimnázium, Miskolc, 1935

súlyban kell lenni az értékálló műalkotásban. A művészet a lélek kivetülése — az emberi temperamentumon keresztül — az anyag­ban. Magyar műalkotásban tehát magyar szellemnek és vérmérsék­letnek kell megnyilvánulni. Kritikai művészi látásra nevelünk, ame­lyet nem szédít el a külsőségek cifrázata, mert a belső értéket ke­resi. Az emberi életet nemcsak díszítő, élénkítő, hanem felfrissítő, megújító művészetmegbecsülésre kell nevelnünk az ifjúságot. A képzőművészet helyes irányban való fejlődését csak művészeti el­vekre és látásra nevelt közönség tudja ellenőrizni. Szobrászat és fes­tészet el szokott kalandozni idegen területre: irodalmi térre. Ezért kell hangsúlyoznunk, hogy a képzőművészet működési helye és fő­eszköze a tér, a forma. A gyermek gyakorlatilag tanulja meg, hogy ne a rajzra figyeljen, hanem a vonalak között és mögött levő térre. Tapasztalja, hogy a rajz, a kép a természetnek kivágott darabja, ki­csinyített, tömörített mása, tehát más szabályok érvényesek rá, mint a természetre, nem kell mindig okvetlen összehasonlítani őket; a táj kint marad, a kép bekerül a szobába. Ilyen alapon megtanítjuk a rajz lapját célszerűen és ízlésesen beosztani, haladottabb fokon a síkfelületen a tér mélységét éreztetni. Megismertetjük a festékek sorának kifejező képességét, amely a természetéhez képest redukált s így tömörítendő; a képzőművészet fény által, fényben, a fény és árnyék viszonylatai által él. ősösztön a gyermek színszeretete, de csak akkor tárul fel a szín kombinálhatóságának és kifejező képes­ségének végtelensége, ha rendszeresen neveljük. Azt kérdezhetné valaki, hogy mit csinál a színvak? Erre azt felelhetjük, hogy ez na­gyon ritka és a színvak is lát, legrosszabb esetben olyan képet, mint amilyen az egyszínű rajz, vagy a fénykép s az ilyen kép is lehet szí­nes. Aki képzőművészeti nevelésben is részesült, nemcsak a gondol­kozása, de az élete is elütőbb lesz. Ugyanannyi anyagi adottságból szebb lesz a háza, lakása, ruházata és minden használati tárgya. Nem vesz házalóktól művészietlen, értéktelen másolatokat. Az új rajzolási mód is egészem, más, mint a régi. Régen kiraj­zolták véglegesen a rajz egy kis részét, a többit mellétoldották, rész­letről-részletre. Ma felvázoljuk az egészet s aztán részletezzük s tesszük határozottá, tehát ú. n. fejlesztő módon járunk el. Az anyag sokfelé elágazó és sokrétű. Vonalírás, foltfestés, síkforma: a kezdő gyakorlatok. Az alsó tagozatokban van még díszítő-tervezés, emlé­kezet és elképzelés alapján rajzolás és síkmértani szerkesztő-rajz. A gyermek értelmi fejlettségének fokához alkalmazkodva ezek az alsóbb feladatcsoportok két dimenzióban maradnak. A síkformák 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom