Református gimnázium, Miskolc, 1935

tűnhetnek fel öntvényszerű sorai, holott mélyükön bámulatos nevelő erők nyugosznak. Sok sora, kifejezése ódon ízük ellenére ma is szállóige gyanánt él. A „Fohászkodás", „A magyarokhoz", „A közelítő tél" és „Osztályrészem" c. költeményeit minden középiskolás tanulónak nemcsak könyv nélkül kell tudni, hanem bennük alaposan el is mélyedni. A nemzeti jobb jövő lehetősége, melyért Berzsenyi nagy lelke annyit remegett, a kis magyar pontifexek, az ifjúság karjain, agyán és lelkén szunnyad. Ha ez az ifjúság az élet minden forgatagában csak ezt a két Berzsenyi-sort rejti keblébe: „Buzgón leomlom színed előtt, Dicső" és „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs", melyek nem egyebek, mint a Hit és Erkölcs égi normái: akkor Berzsenyi nem élt légyen hiába s nem pendült el lantjának tiszta zengése a feledés pusztáin. Idézzük emlékedet Értesítőnk lapjain is, szeretettel hódolunk géniuszodnak, tiszteljük nevedet s letesszük mi is sírhantodra az emlékezés harmatos virágszálát. Dr. Jégh Gyula 9