Református gimnázium, Miskolc, 1916

11 lenség, izgatottság, mely fokozza az ingerlékenységet, megőrli az idegeket és végre is a kedvvel végzett munka megelégelésére és az ambícióval járt életpálya elhagyására késztetné az embert. — A tanári működés olyan, mint a fizikában a zenei hangot előidéző harmonikus mozgás. Nehéz azt a rezgést szabályozni, mert ha megháboríttatik, vagy teljesen megszűnik a mozgás, akkor nem hallunk semmit, vagy pedig szabálytalanná lesz a rezgés s akkor bántó disszonáncia áll elő. Eredménye lenne végre az iskola hitelének és a tanári kar kívánatos tekintélyének hanyatlása olyannyira, hogy nem tudná feladatát teljesíteni. Pedig az élet nagy feladatokat ró az iskolára s a háborúval kapcsolatos átalakulás még nagyobb szerepet szán neki. Olvasható pl. egyik elterjedt napilapban az árdrágító és a hirtelen meggazdagodást kereső bűnös kapzsiság ragályának tárgyalásával kapcsolatban a következő fejtegetés: „Ha vannak komoly közoktatásügyi férfiaink, azoknak máirégen gondolkozóba kellett esniök s keresniök kellett a módokat, hogy az ifjúság lelkét megvédjék a szörnyű fertőzéstől. Kell, hogy ezentúl az ifjúság erkölcsi nevelése az iskola legfontosabb feladata legyen. Bele kell ültetni, bele kell edzeni, bele kell oltani a becsület, a tisztesség, a korrektség gondolatát már a kis gyermek lelkébe. Meg kell vele utáltatni a becstelenséget, amit még saját testvérének se tudjon megbocsájtani. Mert az ember életének három legdrágább kincse: a szabadság, az egészség és a becsület. Kettőt elveszíthet, megint visszaszerezhet, de az elveszett becsület örökre elveszett. Ma úgy dühöng a tisztességtelenség, mint egy szörnyű járvány. De minden járványt meg lehet fékezni, ez a törvény dolga; és az erkölcsi fertőzéstől minden egészséges lelket meg lehet óvni: ez az iskola legnagyobb feladata a jövőben." Másrészt egyik tekintélyes egyházi lapunk a háború és a kultura kapcsolatával foglalkozva, ezeket írja: „Igazi erkölcsiség, tehát igazi erő, igazi élet, igazi boldogság csak ott van, ahol az élet eszményi célok szolgálatába állíttatván, maga is csak puszta eszköz, melyet készek és képesek vagyunk feláldozni, mihelyt a cél megvalósítása ezt követeli. Nagy kérdés, vájjon képesek leszünk-e egy véres küzdelemnek fenséges és megrázó hatása alatt állva, az önzésnek, az élvezetnek, a haszonlesésnek halálos magvát kiirtani a nemzetnek lelkéből és az önértékű, a szabad és az öntudatos szellemnek szolgálatába állítani minden magyart, vagy pedig az önzés, élvezet, haszonlesés martalékául dobjuk-e ezt az ezeresztendős, sokat szenvedett és nyomorgó nemzetet ? A háború kényszerré tette reánk nézve a nemzetnek öntudatossá nevelését." „Erkölcsi célok szolgálatába kell állítani a nemzet egész életét, amely a maga abszolút szabadságában csupán az önértékek előtt hajol meg és így élete annak a jóakaratnak élete, amely Kant szerint