Református gimnázium, Miskolc, 1916

12 az egyetlen abszolút jó. Az így megteremtett új erkölcsiség szüli aztán azt az új művelődést, mely az erőteljes, életdús, szerves kultúrá­nak leend a megteremtője és áthatja majd egész tudományunkat, mű­vészetünket és társadalmunkat. Ezt kell majd munkálnia a nemzet minden egyes tagjának családban, közéletben és az iskolában egy­aránt, hogy megszülessék a tökéletes magyar nemzet." íme, az élet kopogtat az iskola ajtaján és problémákat vet fel. Mi meghalljuk azt és a miskoiczi ref. főgimnázium, annak elöljárósága, mely a közoktatásügy iránti akkora buzgósággal, annyi aggódó gonddal viszi az iskola felügyeletét, a tanintézetünk köréhez tartozó szülők közönsége, mely iskolaszeretetét e tanévben is oly szép adományok­kal és alapítványokkal fejezte ki, a buzgó tanári kar és a jóravaló tanuló ifjúság bizonyára megértik a kor szavát és be fogják tölteni a felmerülő nemzeti feladatnak reánk eső részét. A reánk következő hosszú szünetben is készítsük és erősítsük magunkat mindnyájan serényen az új munkára és e nagy feladatokra. Midőn azonban addigra is istenhozzádot mondanánk egymásnak, ne váljunk el, ne oszoljunk szét, míg búcsút nem mondunk egy tiszteletreméltó öreg tanárnak, aki immár tanári működésének végére ért és ezután a nyugalom csendes napjait fogja élni. Szabó Barna tanár úr 35 évi szolgálat után 1917. év szeptember elsejétől nyug­díjaztatott. Hosszú idő az, melyet eltöltött a nem könnyű és görön­gyös tanári pályán. Én láttam és ismertem őt, mint tanuló gyermek, fiatal tanár korában. Látom, ismerem és tisztelem őt, mint igazgató, tanársága végső idejében. Bizonyságot tehetek róla, hogy az iskolák­ban a nemzeti közoktatás nagy ideáljaiért munkálkodó tanárok közt kevesen voltak buzgóbbak, lelkesebbek, mint ő. A maga részletekig menő pontosságával, precizitásával lankadatlanul kereste mindig a jót, a szépet, a tökéletest. Ilyenné igyekezett nevelni tanítványait is. Oly hosszú idő alatt növendékeinek száma légió. A tanulás munkájának fáradságában, izgalmaiban s a gyermekkor gyakori pajkosságából kifolyólag vele szemben is fordulhattak elő tanári pályája alatt tiszte­letlenségek és neki is lehettek a megelégedés örömén kívül keserű­ségei is. De az bizonyos, hogy nagyon sokan akadtak volt növendékei közül, akik az élet mindenre megtanító forgatagában az iskolára visz­szagondolva, elismeréssel és tisztelettel emlékeztek meg Szabó Bar­náról, a jószándékú, buzgó és jóakaratú, kiváló pedagógusról és sokan lesznek, akik meg fognak emlékezni ezután is. Az ő életpályáján végig­tekintve, előttem áll minden tanár működésének menete. A test ha­nyatlik, a testi erő megtörik bár, de a lélek éber maradhat, a tudás tökéletesedik, az ismeretek terjedelme folyton nő, az ítélet éberebbé válik. E kiváló kvalitásokban határozottan veszteségünk lesz bár távo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom