Református gimnázium, Miskolc, 1911

7 dosok, kik meglehetős fegyelem alatt állottak, többnyire megkapták zsoldjukat s a fontosabb várakban voltak elhelyezve. A másik csoport a szintén idegen császári mezei vagy tábori zsoldosok voltak. Ezeket rendszerint tavasz elején toborozták össze külföldön s az ősz végén kifizetve, vagy hazabocsátották őket, vagy együtt tartva, az örökös tartományokba vezették téli szállásra. A legtöbbször azonban, minthogy nem volt miből fizetni, itt bent maradtak a lakosság nagy veszedelmére, szétosztva téli szállásra. A további három elem a megyéből került ki. Ezek közül az egyik az országos és várkapitányok alatt a végvárak megyei őrségéből állott, mely állandó zsol dot húzott és arra volt kötelezve, hogy szolgálatát egy év leforgása előtt ne hagyja el. A másik a megyei zsoldos sereg, vagyis dica katonaság, melyet az országgyűlési rendek által megajánlott subsidiumon vagy dicán toborzottak minden év tavaszán, és minden év őszén elbocsátottak a szolgálatból. A harmadik elem pedig azokból állott, akiket a földesurak részint személyes felkelés megváltása fejében, részint mint az általános és részleges felkelések jutalékait, küldöttek be egy havi időtartamra a megye zászlója alatt a királyi táborhoz. A felsoroltakon kívül még más honvédelmi feladatok is hárultak a vármegyére. Nem szólva a hadi adó, az élelmezés ügyében végzett teendőkről, a XVIÍ. században nagyon elterjedt ingyen munkáról akarok megemlékezni A török ellen való védekezés leginkább a várak segítségével történhetett s így nagyon fontossá tette ezeknek a jókarban tartását. Hogy pedig ez minél kevesebbe kerüljön, országgyűléseink megteremtették az ingyen vármunkát. Az 1556. 4. évi t.-c. ugyanis elrendeli, hogy a nemesek jobbágyaik után a várak jókarban tartására adót fizessenek. A következő évi 6. t-c. nem szól az adóról, hanem hat napi ingyen munka szolgáltatására kötelez. Ezekről a munkákról való gondoskodás az alispán kötelességévé tétetvén, annak szabályozása szintén a megyék szerint történt, Az országgyűlés a munka felosztását is elvégzi, kijelölvén, melyik megye hová küldje az ingyen munkát. I. István király megyéjében a várispán egyik fontos feladata volt, a hatásköre alá tartozók felett való bíráskodás. A nemességre nem terjedt ki Ítélkezési joguk, de amint azt a zalai nemesek példájánál láttuk, idővel, mikor a királyi jogar a nagy távolság miatt nem nyújthatott elég oltalmat, maga a nemesség kereste az egyesülésnek s mivel az legkönnyebben a már meglévő megyei szervezeten belől volt végrehajtható, az ide való belépésnek a módját. — Az első ismeretes lépés ebben az irányban az igazságszolgáltatás érdekében történt. És hogy a nemesi vármegye legfontosabb fel-