Református gimnázium, Miskolc, 1911

adata ez volt, bizonyítja az is, hogy míg a várispán, kinek fontos kötelessége az alája rendeltek felett való bíráskodás volt, mint a nemesi megye főispánja is megtartotta bíráskodási jogát, illetőleg köteles égét helyettesének — később a megye első választott tisztviselőjének, az alispánnak, a hivatala az udvarbíróiból (iudex curiae) fejlődött ki, az utolsó Árpádházi király uralkodása idején létesített új tisztségnek, a szolgabíráknak, amint nevük is mutatja (iudex nobilium) főfeladatuk éppen a bíráskodás. Az 1291 iki ó-budai országgyűlés szervezi a megyei törvényszéket, mely az alispán elnöklete alatt négy szolgabíróból állott. Az igazságszolgáltatás a vármegye egyik legfontosabb feladatának megmaradt egészen a kiegyezés utáni időkig, amikor azután a különálló törvényszékeket szervezték. Sőt a közigazgatással összefüggésben, kisebb igazságszolgáltatási ügyek elintézése ma is a megyék hatáskörébe tartozik. A vármegye bíráskodásának köre az idők folyamán tágult A nemesi megye itélt nemes és nem nemes felett. Voltak azonban kivételek, de azok folytonosan csökkentek. Szórványosan még a XVII. században is találkozunk velők A nemes abban a megyében, ahol birtoka volt, az ellene emelt panaszra felelni tartozott. Sőt az 1498 : 38. t.-c. értelmében a szabad királyi város is, ha a megyében birtoka volt és erről a nemes ellen hatalmaskodást követett el, a megye főispánja előtt felelni tartozott. Más volt a felfogás a peres ügyekre, mint a büntető ügyekre nézve. A peres ügyek közül csak a kisebb értékűek tartoztak a megye elé A főelv az volt még a XV. században is hogy a birtok jogokra vonatkozó perekben a megye nem Ítélhet, megyei Ítélettel örökjog fekvőségre meg nem szerezhető és a kiváltságok taglalásába a megye nem bocsátkozhatok,mindezek az ügyek az ország rendes bírái elé tartozván * Általában a megye a nemeseknek csak 100 forint értéket meg nem haladó pereiben Ítélhetett. Koronként azonban, midőn az erőszakoskodások és károsítások nagyobb mértékben elhatalmasodtak, törvényeink feljogosítják a megyéket azokban, sőt birtokfoglalásban is Ítélkezni. Így az 1454: 15., 1458 : 3. t.-c. A XVI., különösen pedig a XVII. században a megyei bíráskodás köre mindjobban szélesedik. Az 1504 : 8 t.-c. óta állandó szabály volt, hogy 10 hold erejéig itélkezhetik. Ugyanezen évi 7. t-c. feljogosítja a megyéket, hogy zálogügyekben Ítélkezhetnek, de csak 100 forint erejéig. Úgyszintén hitbér és jegyajándék kérdésében is. A peres ügyekben tehát korlátok voltak szabva a megye bíráskodása elé. Nem így a büntető ügyekben, hol tág köre nyílt a * Hajnik: Bíróság és perjog az Árpádok korában 83 1.