Református gimnázium, Miskolc, 1911

5 I. István király várispánságainak gazdasági jelentősége meg szűnt, a mikor azok eladományozások következtében nem voltak többé királyi birtokok Honvédelmi jelentőségük, bár szintén változáson ment keresztül, továbbra is megmaradt. István szervezete szerint ugyanis a haderőnek igen jelentékeny részét a várispánság szolgáltatta. Ez így volt a következő századokban is. A megyékhez tartozó várnép, várjobbágyok végezték egyrészt a szükséges munkálatokat, a földművelést és hadakoztak másrészt a király seregében. Az ispán a mellett hogy intézi a gazdasági ügyeket és évenként beszolgáltatja az évi termést, a melynek kétharmada a királyé, egy harmadot pedig ő kap, hadba vezeti a megyéjéhez tartozó várjobbágyokat, századosok, tizedesek stb. állván rendelkezésére. A vármegyék eladományozása következtében a gazdasági teendő mellett az ilyen természetű had ügyi feladat is megszűnik. Midőn azután a köznemesség a megyék keretén belől helyezkedik el, ez hadügyi tekintetben is megtörténik s a megyéhez tartozó nemesek az ispán, illetőleg most már főispán parancsnoksága alatt mennek harcba. Erről szól Zsigmond 1435-iki törvénye, a melynek harmadik pontja szerint „azok a nemesek, a kiknek jobbágyaik nincsenek, egyedül saját személyükben, mégpedig azok, akiknek uraik vannak és ezeknek neve alatt s költségén szoktak hadakozni, saját uraikkal, azok hadnépével vagy bandériumával, a többiek pedig, a kiknek ilyen uraik nincsenek, saját birtokukból, házukból és maguk költségén, megyei ispánjukkal, hasonlóképen tehetségükhöz képest illően felfegyverkezve és felszerelve, kötelesek hadba indulni " Ugyanennek a törvénynek második pontja pedig azt mutatja, hogy „az egyes vármegyék ispánjai a vármegyék báróival, előkelőivel, nemeseivel és más hadi népével — összetett és egyesített erővel tartoznak" — a királyi haderő segítségére menni. A Hunyadiak korában a zsoldos seregnek, a bandériumnak, majd az állandó hadseregnek jutott nagyobb szerep az ország védelmezése körül. A törvények értelmében a Jagellók korában ismét a megyéknek és a nemességnek lett volna kötelessége azország védelmezése,azonban a tények azt mutatják, hogy ezt a feladatot nem teljesítették eléggé. Az ország három részre szakadása idején, mikor a hadügy teljesen védelmi jellegűvé lett, a támadásnak kitett terület nagysága, az ország széttagolt helyzete az egyes megtámadott helyek védelmét tette szükségessé. Az egész határon az egységes védekezés nem volt keresztül vihető, hanem a megtámadott résznek a védelmére annak a vidéknek, esetleg néhány megyének a nemessége ült fel. A részleges felülés (particularis expeditio). Midőn egy-egy megtámadot rész,