Református gimnázium, Miskolc, 1911

45 gíilag történt, vagy pedig szavazás útján. A szavazás módja azonban nem volt szabályozva s így az meglehetősen rendszertelenül folyt leSzokásban volt az úgynevezett „sanior pars" döntése, tudniillik az, hogy a tekintélyesebb, kiválóbb emberek hozzászólását és szavazatát többnek számították, mint a másokét. Azt a megyegyűlést, a melyek a tisztviselői kart választották meg, vagy a melyen a régit megmarasztották, épitőszéknek nevezték. Az építőszéket rendszerint a főispán vezette. Az építőszék vezetését a főispánok legtovább tartották meg kezükben Az volt a felfogás, hogy ezen a főispánnak kell elnökölni. Amiatt a körülmény miatt, hogy a főispánok gyakran távol voltak megyéjüktől, különösen a XVI. és XVII. század zivatarjai közben, sokszor nem jelenhettek meg az építőszéken sem. így szokásba vették a marasztást. Tudniillik az egész tisztikart, a melynek a megbízatása minden év végével lejárt, felszólították, hogy állásukat a következő évre is tartsák meg. Ha a főispán maga nem lehetett jelen a tisztújító gyűlésen, helyettest küldött, a ki az ő megbízásából és szándékai szerint vezette a választást. Azonban az is megtörtént, hogy a főispánnak egyáltalán nem volt módjában a tisztújítás iránt intézkedni. így Dóczy András, a ki Barsnak volt főispánja, a mellett főkapitány is lévén, gyakran kellett megyéjétől távol tartózkodni s 1619-ben, amikor Lipthay alispán a török portára követül küldetett, helyére mást kellett volna választani, ebben a dologban egyáltalában nem intézkedhetett, mert Bethlen Gábor Kassán fogva tartotta. Természetesen ilyen körülmények között a szokásos eljárást nem lehetett megtartani. Az építőszéken a legfontosabb az alispáni állás betöltése volt. A főispán vagy megbízottja a birtokos nemesek közül kijelölt három vagy négy arra érdemes férfit, a kik közül egyben megállapodtak. Ha ez egyhangúlag nem történt, szavaztak és a legtöbb szavazatot nyert volt az egy évre megválasztott alispán, aki állását pénzbírság mellett tartozott elfoglalni. Az a körülmény, hogy a megválasztottnak, ha állását el nem foglalta, pénzbírságot kellett fizetni, mutatja, hngy a tisztséget inkább tehernek tekintették. Az alispán megválasztása után került a sor a többi tisztségek betöltésére, amely állásokra nézve a nemesség saját belátása szerint döntött. Szavazás ezek betöltésénél nem igen fordult elő. Ha a tisztikar hivataloskodásának ideje, az egy esztendő, eltelt, búcsúzószéket tartattak, melyen a tisztviselői kar lemondott állásáról. Az igazságszolgáltatás ügyeit a törvényszéken (sedes iudicaria,