Református gimnázium, Miskolc, 1911

46 sedria) intézték el. Ezeket meghatározott időközökben tartották, például kéthetenkint. Vezetője az alispán volt. Tagjai a szolgabírák, esküdtek, majd a táblabírák. Azt a külön gyűlést, amelyen adókivetési ügyekkel foglalkoztak, rovásszéknek nevezték. Ennek határozatai ellen a közgyűléshez lehetett fölebbezni. A nemesi levelek kihirdetése szintén a megyegyűléseken történt. Még pedig vagy a közgyűlésen, vagy egy külön gyűlésen, az úgynevezett pecsétélőszéken (sedes sigillatoris), amelynek feladata a nemesi levelek publikálásán kívül az okmányok nyilvános megpeosételése, általában az oklevélügyek elintézése volt.* Az elmondottakból láthatjuk tehát, hazánk történetében milyen fontos szerepe volt az elmúlt időkben a vármegyéknek. A vármegyék és az egész ország élete mily szorosan kapcsolódnak egymásba, s mily nagy mértékben gyakorol befolyást a rész az egészre, s az egész helyzete a részekre. Nem tűzhettem ki magam elé feladatul, hogy a kérdést a maga teljességében megoldjam, s a vármegyék életének minden részletét a történelem során ismertessem ; hanem az volt a célom, hogy a rendelkezésemre álló források felhasználásával a'vármegyék raultját feltárni segítsek. * Borsod jegyzőkönyvei IV. k. 33(1. I.