Református gimnázium, Miskolc, 1911
27 marasztalások, bérek stb. Igaz, hogy több törvénycikk intézkedése szerint ezek a tisztviselők jövedelméül szolgáltak, d« voltak olyan törvénycikkek is, a melyek a megyei pénztárnak juttatták. Az is előfordult, hogy a megyék maguk intézkedtek úgy, hogy egyes bírságpénzek a megye pénztárába folyjanak. Ha valaki a reá kivetett adót nem fizette meg, jószágát a megye elfoglalta s az ebből befolyó bér- vagy jószágjövedelem szintén a házi pénztáré volt. A kiadások között a felsorolt fő tételeken kívül jelentékeny költséget tettek ki az ajándékok és adományozások. Ez különösen a törökkel való érintkezés folytán lett szokássá s eleinte a törökkel szemben alkalmazták, később azonban a magyarok között is elterjedt. így 1595 ben Zemplénmegye, mely a borkereskedés következtében gazdag volt, 1595 ben a királynak, Mátyás főhercegnek, Báthory Zsigmondnak és nejének, kiket az országgyűlésre vártak, 100 ökörrel, 4 hordó borral, 100 köböl zabbal, 16 köböl búzaliszttel kedveskedtek. Ugyanaz a megye Bethlen Gábor lakadalmára 40 ökröt, 400 tyúkot, 200 lúdat, 100 itce vajat, 25 itce mézet, 24, hordó bort, 100 tallért és 216 frt-ot küldött. 1603 ban, midőn Thurzó György meghívta Barsmegyét a lakadalmára, az oda kiküldött követek megbizatást nyertek, hogy 100 frt értékű arany vagy ezüst kupát vásároljanak Bécsben az új házasok számára. Ugyanebben az évben, Althán esztergomi váiparancsnokhoz, hogy rakoncátlan német zsoldosait ne szállásolja el a megyébe, küldöttséget indítottak, a kik a tábornok részére egy díványszőnyeget, feleségének pedig egy 60 frt értékű karperecet vittek. Az ajándékozások nagyobb mérvűek voltak a törökkel szemben. Különösen sok költséget okozott ez azokon a vidékeken, ahol a törökkel való érintkezés állandó volt. A török volt egy másik kiadásnak is az előidézője. Szokásban volt ugyanis az, hogy ha egyes kiválóbb férfiak fogságba kerültek, kiváltásukhoz a megyék is hozzájárúltak. Zemplén megye például Csathó Albertet 1650-ben 300 tallérra] váltotta meg a török rabságból. Ma ezek a tételek nem szerepelnek a vármegyék számadásaiban, Sok más kiadás akkor nem volt, ami ma a vármegyék számadásait nagy összegekre emeli, más tételek pedig sokkal kisebbek voltak. A tisztviselők száma kevesebb volt, mint ma, és fizetésük elenyészően csekély a mai fizetésekhez képest. Maga az ügykezelés alig járt kiadással, irodák s irodai személyzet tartása nem terhelték a megyét. Vagy például az egész közegészségügy, ami ma szintén számottevő összeget kiván, ismeretlen kérdés volt a régi vármegye előtt. Közlekedési vonalak rendben tartása alig okozott költséget. Az akkori patriarchális életnek egyik megnyilvánulása a
