Református gimnázium, Miskolc, 1911

26 kiadások teljes összegét együttesen tüntetnék fel. Éppen ezért bajos ebből az időből a megyei háztartásokról teljesen tiszta képet alkotni. Kezelésük sem volt egységes. A legáltalánosabb eljárás a következő volt: A megye gyűlése elhatározta az adó kivetését és megbízta az illetékes tisztviselőket, rendesen a szolgabírákat és esküdteket, esetleg más kiküldöttekkel együtt, hogy a portákat írják össze s a kapuk, vagy a megállapított taksa szerint vessék ki az illető felek, jobbágyoknál a földesúr vagy megbízottja jelenlétében. Ha valakinek a kivetés ellen kifogása volt, felszólalhatott. Megokolt esetben megtörtént a kiigazítás. A nem nemesekre vonatkozólag a róvás széken, nemesekre a megyegyűlésen. A XVII század táján még külön megyei pénztáros nem volt, hanem a házi adó más megyei tisztviselő, rendszerint az alispán hatáskörébe tartozott. A szolgabírák, s esetleg más megbízottak tehát beszedvén az adót, beszolgáltatták rendszerint az alispán kezéhez. Ez fordította azután arra a célra, aminek a fedezése végett az adót kivetették. A házi adó számadásait azután az arra kiküldött választmány vizsgálta meg s az eredményről a közgyűlésnek jelentést tett. A házi adó kezelésére és a vele szemben való felfogásra érdekes adatokat találunk Barsmegye háztartásában.* Az alispán előterjesztést tesz az 1571—1576 évszámadásairól a közgyűlés által kiküldött választmánynak a megyei zsoldos lovasok és az országgyűlési követek költségeire befolyt és kifizetett összegekről, melyeket az alispán kezelt. A lovasok költségeire 1571—73-ig bevett 736 frt 46 és V2 dénárt, a kiadás ezen a cimen volt 736 frt. Tehát, úgymond a választmány az alispán a vármegyének 46 és Va dénárral adósa maradt. Az 1574-iki követek számára ki volt vetve 159 frt 50 dénár, az 1576 iki követek számára 165 frt 85 dénár. Az útóbbiból beszedtek a szolgabírák és az alispánnak átadtak 91 frt 69 dénárt, hátrálékban maradt 74 frt 11 dénár. A kiadás volt az 1574-iki követek díja 3 frt-jával véve az országgyűlésen töltött 59 napot, 177 frt. Összehasonlítva a bevételt és kiadást „fölöslegezett", úgymond a választmány, az álispán a magáéból 18 frt 50 dénárt. 1576-ban a követek napidíja 2 frt-jával számítva 70 napra kitett 140 frtot , fűtésért 10 frt. Marad tehát 15 frt 85 dénár. Ebből a számadásból úgy látszik, hogy a szolgabírák által be nem hajtott összeget is befolytnak tekintették, a fedezetlenül maradt összeg pedig, legalább ideiglenesen, az alispán terhe volt Az eddig említettek voltak a megye fő bevételi forrásai és kiadási címei. A bevételhez járultak még a birság, büntetések, * Botka idézett műve 196. lap.