Református gimnázium, Miskolc, 1909

9 talált s halálig tartó fáradozásai jutalmát nem arathatta az országban, hol annyi idegen gazdag táplálást nyer magának!" Az írók részéről is érdemeinek elismerése lassanként apadni kezdett s hosszú élete végén keserűen kellett tapasztalnia, hogy túlélte hatása korát, hogy az új nemzedék már nem érti meg őt, hogy az irodalom, melynek az ő ébresztő munkásságára oly nagy szüksége volt, más csapásokra tért. Ki legtöbbet tett nyelvünkért, a nyelvmüvelésre alakult Akadémia titoknoki állására se választották meg. Petőfi még mély felháborodással szól „a nemzet-hálátlanság égbekiáltó némaságának, Széphalomnak" elhanyagoltságáról, de a mi lelkünkben az ezen szomorú sorstól fölkeltett keserűség már megenyhül abban az igazságszolgáltatásban, melyben születése százados évfordulója alkalmából részesítette őt nemzete. „Nem halt meg az, ki milliókra költé dús élte kincsét, ámbár napja mult!" Amint Széchenyire, ugy Kazinczyra illik a nagy költő mondása: „Életében ébresztgetett s szellemének ébresztő hatását halála után is éreztette nemzetével." Az elnyomatás korában az ő szelleméhez tért vissza lelkesedést és bizalmat meríteni a késő nemzedék, az ő születésének századik évfordulója lett a nemzeti élet első .szabadabb lélekzetvétele. A kegyelet, amelylyel akkori irodalmi életünk vezéralakjai a mult nagyjai felé fordultak, indította Erdélyi Jánost, majd Lévay Józsefet ann k a gondolatnak megpendítésére, hogy a nemzet ünnepelje meg Kazinczy születésének centennáriumát. Lévay szívhez szóló, lelkes fölhívásának meg is lett az eredménye. Toldy F. indítványára a M. T. Akadémia elhatározta a nagy nyelvreformátor emlékének megünneplését és az egész nemzet ünneppé emelte 1859 október 27-ét. Az országos ünneplésből Miskolcz városa is kivette méltó részét és csak természetes, hogy ez ünnep lelkesítő, ébresztő hatását, melyet az egész nemzetre gyakorolt, megérezte a mi iskolánk is. „Dicsőítő hódolatának bemutatásában — mondja a nagy nap krónikása legelső volt a helybeli helv. hitv. főgymnasium, melynek számos tanuló ifjúsága, az ügy mellett lelkesült tanárok vezetése alatt, egyházi és világi elöljárók jelenlétében s díszes közönségtől koszorúzva zengedezte Kazinczy érdemeit."* Ez ünnepségnek iskolánkra nézve legszebb következése lett, hogy Lévay Józsefnek, gimnáziumunkban akkor a magyar irodalom tanárának indítványára az iskolaszék 1859 nov. 12-iki ülésében elhatározta az 1848-ban megszűnt Önképző társulatnak — a nagy nyelvújító emlé* Kazinczy Emlény 1860. 45. 1.