Református gimnázium, Miskolc, 1909

10 kére — „Kazinczy-Önképzőkör" név alatt való felújítását. Volt ugyanis már iskolánkban előbb is egy önképző társulat, mely 1841-ban kezdte meg működését, e működésnek azonban a társulat 1848 márc 18-iki utolsó ülése után — a nemzet életében beállott nagy változások miatt — vége szakadt. Lévay József a hozott határozat értelmében elkészítette az alapszabályokat, melyeknek megerősítése után megalakult a kör s 1859 dec. 4-én tartotta első gyűlését „Alapítójának vonzó egyénisége a négy felső osztály növendékeit már az első évben kivétel nélkül egyesítette ennek barátságos gyűlésein, melyek az irodalom szeretetét, a magyar nemzetiség hü ápolásának érzelmeit naprólnapra jobban erősítették az ifjúság kebelében s a közösen szerzett szellemi élvezet által szorosan csatolták egymáshoz."* A szellemet, mely a kört lelkesítette, híven tükrözik vissza mindjárt az első évek irodalmi termékei: a kegyeletet a nagymester emléke iránt Dapsy László ódája, Széchenyi emléke iránt Tóth Pál emlékbeszéde, a hazafias érzés ápolását Beregszászy László és Zsutai János költeményei. E szellem aztán a körnek úgyszólván egész életében uralkodó: az utódok öröklik elődeiktől s költői tárgyért legszívesebben az elnyomatás korának érzésvilágához fordulnak, megénekelvén a bebörtönzött hazafiak szomorú sorsát, a szabadság elvesztését, hangot adva az eltiport magyar fájdalmának, büszkeséggel idézik föl a szabadságharc dicsőséges és sokszor fájó emlékezetét, majd a nemzet sorsának jobbrafordultával elbeszélő, leíró és lirai költeményekben ünneplik a nemzeti érzés mindenható erejét. Kazinczy szellemének, apostoli munkásságának tisztelete a Kazinczyódák hosszú sorát teremti meg, melyek a nemzetért, a nemzeti irodalomérti rajongásnak fényes bizonyságai. E szellem ébrentartásában nagy része van a kör lelkes tanárelnökeinek: Lévay Józsefnek, ki 1865-ig vezette a kört. kit egyénisége és nemes költészete mintául állított az ifjúság elé s kinek mint a kör újjáalkotójának érdeme elsősorban az, hogy ily szellem nyilvánult már az első évek munkásságában is; Solymossy Sámuelnek (1865—82.), ki „szintén hivatott fejlesztője volt az ifjúság nemesebb érzelmeinek, kinek örökifjú lelke, költői kedélye 17 éven keresztül sok fiatalember lelkében gyujtá föl a magyar irodalom iránti szeretet lángját"** és Kovács Gábor dr.-nak (1883—1907.), ki mint az iskolának egykor jeles tanítványa, egyik legmunkásabb tagja volt maga is a körnek, majd annak vezetésére hivatva, előd* Kovács Gábor dr.: A miskolczi ev. ref. főgimnázium története. 1885. 216. 1. ** U. o. 217. 1.