Református gimnázium, Miskolc, 1907

8 dozásaiért hálás elismerését, melyet a pályák egyik legnehezebbikén kedves kartársunk 25 év alatt igazán megérdemelt. Legyenek e sorok igaz szeretetünknek megújuló jelei; kívánjuk, hogy adjon neki a gondviselés erőt, egészséget tanári munkásságának további folytatásához, iskolánk ügyeinek lelkes előviteléhez! Ad multos annos! A módszeres és ellenőrző tanácskozásokat, valamint a tanári széküléseket szorgalmasan megtartottuk, a tanulók magaviseletét lehető szigorúsággal ellenőriztük, amennyire ez az ilyen nagy városban lehető, s a szülőkkel idejében tudattuk úgy intők, mint félévi értesítők útján fiaik előhaladását és bár e tekintetben sokszor nehéz helyzetünk volt a szülők túlérzékenységével, egyes tanulók elkapatottságával, sőt a társadalom elfogultságával is; a fegyelem elég jó volt, olyan vétség egyáltalában nem esett, a mely miatt valamely tanulót kénytelenek lettünk volna az intézetből eltávolítani. Hanyagság miatt hagyta el évközben néhány tanuló az intézetet. A vallásos és erkölcsös élet, a hazafias érzés ápolása érdekében úgy a templomi istenitiszteletekre való járást, minta nemzeti ünnepeket szorgalmasan megtartottuk. Október 6-án összes növendékeinket elvittük az aradi vértanuk ünnepére. Október 31-én megünnepeltük a reformácio 390-ik évfordulóját, márczius 15-én a szabadság ünnepét, bevonván ezekbe szereplő személyekiil iskolánk jelesebb tanulóit is, jó példaadásul s a kisebbeknek buzdításul Tartottunk ezeken kivül ifjúsági egyleteink részéről évzáró ünnepet is, a hol a kiválóbbakat pályamunkáikért, szavalataikért megjutalmaztuk. Református vallású növendékeink szorgalmas előkészület után május 31-én vallásos nevelésökről vizsgálatot tevén, hitökben megerősíttettek, konfirmáltatok, mely ünnepélyes alkalommal emlékül a református egyház által mindnyájan egy-egy bibliával ajándékoztattak meg. Tanulóink között ez évben három haláleset történt. Ugyanis Sugár Endre V. o. t. 1907. okt. 29-én vörhenyben, Saáry Antal III. o. t. 1907. dec 24-én agykéreglobban; Szabó Gyula VII. o t. 1908. január 8-án hosszú szenvedés után, atyja házánál Szirmán, tüdősorvadásban elhaltak. Igaz részvéttel fájlaljuk kora elmultukat, szülőik bánatában őszinte érzéssel vettünk részt. A jelzett szomorú haláleseteken kivül hosszabb betegeskedések nem fordultak elő, az orvosi jelentés az intézet egészségi állapotával kimerítően foglalkozik. Az állami felügyelet gyakorlásával a nm vallás- és közoktatásügyi minisztérium, mint már az előző években, úgy ez évre is Géresi Kálmán debreceni tankerületi kir. főigazgató urat bízván