Református gimnázium, Miskolc, 1905

7 eszméjét közvetett oldalról ugyan, de mégis életerejében támadták meg. Azzal a metsző késsel, melyet a prot. vallásos élet gyökerére vetettek, megsértették a nemzeti érzés összes idegeit s a vallásos sebekkel együtt a korábban ütött politikai sebek is egyszerre metsző fájdalommal égni kezdettek. Ily körülmények között enyhitő írra, gyógyító balzsamra volt a nemzeti életnek szüksége. A gyógyító balzsamot három év küzdelmei s viszontagsága után Bocskay István vezetése alatt csakugyan sikerült megtalálni az 1606-iki bécsi békében, mely a beteg állapotban sínylődő magyar nemzeti életnek legalább egyidőre egészséget adott, visszaadván az egészséges szervezet két legfontosabb feltételét: a politikai és vallásszabadságot. Kedves Tanuló Ifjúság! Háromszáz év telt el azóta s e háromszáz év alatt — mint tudjuk — több ízben meg-megújuló küzdelmeket kellett folytatnia a magyarnak két legdrágább kincse: alkotmánya és vallásszabadsága védelmezésére. Ma Isten kegyelméből e drága kincseknek birtokában vagyunk; ma már leginkább arra van szükség, hogy e drága kincsek időről-időre biztosítóinak, a mi szabadsághőseinknek s a nevükhöz fűződő szent hagyományoknak emlékét méltókép megbecsüljük. Szükség van ma közelebbről arra, hogy első nagy szabadsághősünk, Bocskay szent hagyományát valójában megszívleljük. Az a hagyomány, mint láttuk, nem más, mint a magyar nemzeti állam eszméjéhez való törhet len ragaszkodás. Erre volt a múltban, erre van ma s erre lesz a jövőben is nekünk legnagyobb szükségünk. Igen, valamint a múltban is mindég tudta és érezte azt a magyar, hogy szüksége van magyarságára, pppugy tudta és érezte azt is, hogy nemcsak nekünk, magyaroknak, de magának Európának is szüksége van erre. Szüksége van Európának arra, hogy kelet és nyugat határpontján, a germán és szláv áradat ütköző pontján legyen egy erőteljes hatalmasság, mely egyfelől terjessze a nyugati műveltséget kelet felé, másfelől védje azt a nyugati műveltséget és a vele járó szabadságot kelet deszpotikus törekvései ellen. Igen, szükségünk van nekünk a magyar sovinizmusra, de csak az olyan sovinizmusra, melynél a hit és nem az elbizakodás a fődolog; mely hinni tud a nemzet jövő nagyságában és örökkévalóságában, de azért mindenkor ugy dolgozik, mintha a nemzetet folyvást féltenie kellene az elmúlás veszedelmétől. De szüksége van az ily irányú sovinizmusra első sorban is a magyar ifjúságnak. Mert valamint a magyar ifjúság szívében kell, hogy soha ki nem alvó tűzzel lángoljon a nemzet történeti múltja, éppúgy benne él a nemzet jövője is s e jövőnek nyerő számai épp az ifjúi keblekben rejtőzködnek. Erre emlékezteti elsősorban is a magyar ifjúságot Bocskay szent hagyománya. A másik dolog pedig ennek természetes kiegészítőjeként az, hogy