Református gimnázium, Miskolc, 1905

6 hogy koronáinak legértékesebb gyöngye a magyar korona foglalatában rejlő drágakő; vagy képlet nélkül szólva: a Habsburg uralom valódi súlypontja csak Magyarország lehet. Ebből kifolyólag arra igyekezett rábirni Rudolfot és kormányférfiait, hogy a római német császár nagyhatalmi politikájának nem szabad áldozatul dobni az önálló magyar nemzeti állam politikáját, sőt érvényre kell azt emelni úgy külső, mint belső vonatkozásaiban egyaránt. Sajnos, az udvari ármány és cselszövés meghiúsította Bocskaynak minden erre vonatkozó igyekezetét. Ezt látva, levonta a végső következtetést. Végkép otthagyta Rudolfot és gyűlölt környezetét s visszahívhatlanul rálépett arra az útra, mely a magyar nemzeti állam érdekében új munkatérre: a szabadságharc terére vitte őt. Az alkalmat a vallásos kérdések mihamar felszínre vetették. Rudolf kormányzati rendszere ugyanis a magyar nemzeti állam eszméjét nemcsak közvetlen, de közvetett oldalról is mélyen sértette. Tudjuk, hogy az ő uralmát megelőzőleg a protestántizmus oly rohamos hódítást vitt véghez Magyarországban, minőt szülőföldén, a német birodalomban sem végezett. Nagyon természetes és könnyen érthető okokból történt ez. A reformáció által megindított szellemi mozgalom ugyanis nálunk a nemzeti királyság összeomlásának idejével esett össze. Hogyne üdvözölte volna hát örömmel és fogékonysággal a magyarság azt az egyházi szervezetet, melynek szelleme a magyar nemzeti szellemmel oly harmonikusnak mutatkozotf, melynek önkormányzati szervezete az ország ősi szabad alkotmányát juttatta eszébe s melynek szellemi szabadsága a magyar nemesi nemzet rendi szabadságának erősítésére igen alkalmas tényezőnek mutatkozott. De kétszeresen érthető az az általános fogékonyság épp akkor, midőn mind sűrűbben, mind erőszakosabban ismétlődtek az állami és nemzeti önállóságunk megszüntetésére irányult kísérletezések s a midőn aztán épp a legbuzgóbb hazafiak nem ok nélkül remélték azt, hogy a prot. egyházi önkormányzat a veszélyben levő politikai önkormányzatnak is hathatós támasztéka leend. A protestántizmus rohamos hódításának valódi jelentősége azonban nem annyira a külső elterjedésben, mint sokkal inkább a lelkek benső meghódításában nyilatkozott. Csak egy példát idézek itt, azokét a szegény, nyomorgó végvárbeli katonákét. íme, hitvány zsoldjukat is alig kapják rendesen s mégis fillérenként gyűjtögetik az összeget, hogy prot. lelkészt tarthassanak. Mily megható, midőn a portyázásaiktól mentes óráikban az új hit igazságai felett vitatkoznak s rongyos ruhában, korgó gyomorral merítnek azokból erőt a további küzdelemhez s hitet, bizalmat a kétes jövő iránt! A protestántizmusnak ily rohamos hódítása, a lelkek ily bensőségteljes megnyerése mellett mi természetesebb, mini az, hogy midőn Rudolf kormányférfiai a vallásüldözés terére is ráléptek, a magyar nemzeti állam