Református gimnázium, Miskolc, 1905

5 Én tehát, midőn itt állok, hogy a nagy idők nagy emlékét felújítsam, mellőzve és az ifjúság képviselője számára hagyva az események részletes elbeszélését, Bocskayt mint a magyar nemzeti állam eszméjének rajongó, lelkes hívét igyekszem előttetek feltüntetni; feltüntetni abban a munkakörben, melyet háromszáz évvel ezelőtt nemzetének végzete számára kijelölt. Már az eddig mondottakból is megállapíthatjuk, hogy mi lehetett az a titáni munkakör, melyre szabadsághősünk vállalkozott; megállapíthatjuk, hogy mi volt az ő magasztos tetteinek rugója, mi volt a cél, az eszme, melynek megvalósítására szentelte egész életét. Az volt, ugyebár, amit legközvetlenebbül fenyegetett az a sokirányú veszedelem: a magyar nemzeti állam eszméje. Valóban, ennek az eszmének volt ő egész életén keresztül nemcsak megtestesítője, de egyszersmind buzgó harcosa. Közéleti tevékenységét Erdély és a török hódoltság határán levő váradi kapitányságban mint főkapitány kezdette. Méltán fájhatott az ő magyar lelkületének, midőn tudomást szerzett itt egyrészt a hódoltság lakosságának végnélküli nyomoráról, szenvedéséről, másrészt az anyaország állami és nemzeti önállósága ellen irányuló újabb és újabb támadásokról. Ily körülmények között egész természetesen érlelődött meg lelkében a nagy gondolat, hogy a magyarság jövője érdekében legelső teendő Erdély és az anyaország egyesítése s egyesült erővel a török kiűzése s végül a magyar nemzeti állam egységének helyreállítása. E terv kivitelére felette kedvező alkalmul kínálkozott az a körülmény, hogy a császárság és pápaság, továbbá a spanyol király és Velence épp akkor egy koalíciót igyekeztek létrehozni a török hatalom megdöntésére. Ez a körülmény teszi érthetővé, hogy Bocskay is ahhoz a politikai irányhoz csatlakozott, mely Erdélynek az anyaországhoz való visszacsatolását, illetve Rudolf király uralma alá juttatását célozta. A koalíció terve azonban az európai hatalmak féltékenysége miatt csakhamar dugába dőlt s vele együtt megbukott az az erdélyi politika is, mely Erdély visszacsatolására irányult. A bukott politika hívei ellen hozott kemény végzések miatt Bocskay is kénytelen volt elhagyni Erdélyt, így került ő ez alkalommal Prágába, hol Rudolfnak az erdélyi ügyekben tanácsadója volt. És mit tett ezen minőségében? A legújabb történeti kutatások tiszta fényt vetettek Bocskay életének ezen pontjára is. Ahelyett ugyanis, hogy bosszút igyekezett volna állani száműzetéseért, magyarosan érző szíve még ekkor is a magyar nemzeti állam eszméjeért hevült. Közvetlen közelről látva Rudolfnak minden józan számítást nélkülöző kormányrendszerét, mely a magyarság nemzeti és állami érdekeit az összbirodalmi hóbortnak dobta oda áldozatul, arról igyekezett meggyőzni Rudolfot, a több korona birtokosát,