Református gimnázium, Miskolc, 1902

17 s tiszta hév élteti ennek lángjait. A legény meglátja a leányt, lelkesül érte s rádalolja: .,Nem anyától lettél. Rózsafán teremtél. Piros pünkösd napján, Hajnalban születtél." ÍI. „Orczáid rózsái, ha közel volnának, Égő szivem mellé tűzném bokrétának !" Aztán álmodni kezd s álmai gyorsan valósulnak. A leány nem tud soká közönyös maradni, egymásra lelnek, megértik egymást. Ezután nincs hatalom, mely képes volna őket szétválasztani. Az ifjú mindent tündéri sziliben lát, minden virág, minden berek, minden bokor, minden madár kedvesét juttatja eszébe. — Még a kis cserebogár is alkalmat ad neki a dalolásra. Találkoznak sűrű erdő sötét berek árnyában, átölelik, megcsókolják egymást s az itju örömtől ragyogó arczczal dalolja: ,.Ágas bogas a diófa levele, Ez a kis lány termett nekem kedvemre, Akármit szól is a világ felöle, Nincs hatalom mely elválasszon tőle." Vagy Nincs szebb virág mint a fehérliliom, Nincs szebb leány, mint az én kis galambom, Nem is adnám egész világ kincséért, A tengernek valamennyi gyöngyéért. De az igaz szerelemnek próbát is kell kiállania. Az ifjúnak ha esik, bárha nehezen esik is — válnia kell legalább egyelőre falujától, kedvesétől és dalolja: „Nézz ki rózsám ablakodból Most megyek ki a faluból. Más vidéken —- más viszonyok között, uj hatások alatt áll, de a leány otthon ül csendesen folyton a távolba figyel, vagy fölkeresi az emlékezetes helyeket, erdőket, réteket, a hol együtt jártak, a hol találkoztak s nagy biísan dalolja: „Könyeimnek záporából tenger lesz, Mert elhagyott az én rózsám engemet 1" stb. 2