Református gimnázium, Miskolc, 1902

16 iVos, hát ezek a beteges érzelgősségben s érthetetlen dagályosságban szenvedő sorok még sokáig hódítottak a felsőbb körökben — pedig már akkor visszhangzott az ország Petőfinek szebbnélszebb dalaitól, mint: „A virágnak megtiltani nem lehet, Te vagy — te vagy barna kis lány szemem s lelkem fénye, Nem ver meg engem az Isten, Ereszkedik le a felhő, Ez a világ a milyen nagy, Hull a levél a virágról, Temetésre szól az ének, Befordultam a konyhára, Hegyen ülök búsan nézek le róla stb. Es Császár Fcrencz, a finom izlésü kritikus nem átallja „szilaj betyársággal, káromkodással, képizlés és erkölcsrontás"-sal vádolni Petőfit. Természetes ma már e tekintetben egészen máskép ítélünk! * # * Ezek után áttérhetünk a mű és népköltészet viszonyának körvonalozására. Alapúi természetesen a népköltészeti termékek közül is különösen a dalokat vesszük, mint a melyekben a legeredetibb jellemvonásokat lehet fölfedezni. Tesszük ezt pedig annyival is inkább, mert ezen a ponton érintkezik leginkább egymással a mű- ós népköltészet. Ez magyarázza meg, hogy immár a népdal is polgárjogot nyert a műköltészet birodalmában — valamint, hogy a nép ajkára is átmentek egyes dalai a müveit költőknek. A szoros értelemben vett népdaloknak legkiválóbb jellegét az alanyiság teszi. Mint a hogy Gyulay Pál mondj B<! ^ <1 névtelen költő elmondja, eldalolja búját, baját s a dal hangjaiban a másik, harmadik ós igy tovább saját érzelmeire ismer; eltanúlja, tovább zengi, hozzáad vagy elvesz belőle, uj szavakat költ dallamához: igy támad, terjed és növeks/.ik a népköltészet. Es ha utánozni akarnók p. o. a népdalokat, ha benső formájukat eltalálnók is, de az egyszerűség és közvetlenség nyilvánulásait aligha. Találunk ugyan müveit költőknél is naiv egyszerűséget, de ez egészen másnemű. Müveit költő sohasem lehet oly naiv, mint a nép. A /egegyszerűbb és közvetlenebb müveit költő is mindig szem előtt tartja a közönséget, a melynek ir s melyre hatni akar, ezért magyarázóbb, részletesebb, festőibb és bővebb beszédű, mégha szófukar is. A nép magának dalolván, ösztönszerűleg csak arra törekszik, hogy minél közvetlenebbül fejezze ki örömét és bánatát s mellőzi az alkalom, a színhely, helyzet részleteit.*) A népdalok közt is elsőhelyen állanak a szerelmi dalok. A szerelem öröme ós búja, boldogsága, szenvedése száz meg száz változatban talál ezekben kifejezést, de e szerelem korántsem a műköltészet sokszor szentimentális rajongó szerelme, őszinte érzékiség *) Magyar népkölt. gyűjt. 680 1.