Református gimnázium, Miskolc, 1902

négyesi Szepessy Mátyás, szül. 1858. okt. 4-én, meghalt 1903. ápr. 23. A lefolyt iskolai év legszomorúbb eseménye volt intézetünkre és tanári testületünkre egy buzgó munkásságában nagy betegsége által régtől fogva gátolt, s férfikora legszebb idejében megtört kar­társunknak négyesi Szepessy Mátyásnak 1903. ápr. 23-án bekövet­kezett halála. Született Sóstón Zemplén megyében 1858. okt. 4-én. Atyja földbirtokos, Borsodmegyének azon ma is egyik legtekintélyesebb családjából, melyből miskolczi ref. egyházunknak több patrónusa, iskolánknak alapitója, gondozója, a társadalom számos oszlopférfia támadt, mint a minő 1767-ben Szepessy István, Szepessy Zsigmond, 1773-ban Szepessy Péter, a kik összesen mintegy lő ezer forintot hagytak intézetünk alapjára. Középiskolai tanulmányait ref. főgim­náziumunkban kezdte, majd a kassai főreáliskolában végezte be, mely után a bölcsészeti tanfolyamra Budapestre ment, a hol 1883. decz. 3-án középiskolai tanári oklevelet is nyert. Később az Ország­Világ lap munkatársa lett, majd a rákospalotai magántanintézetben tanitott, mig 1887. szeptember 1-étől óta ref. főgimnáziumunknak lett tanára, ezen minőségében földrajzot, logikát, leginkább pedig magyar nyelvet tanitott, 15 éven keresztül hiven munkálkodott is­kolánk szellemi épitése körül. Anyagilag biztosítva, gondolkozásában is függetlenül igyekezett elveit megvalósítani, melyek a kérlelhetet­len szigoriíságban, a tanári állás függetlenségének, tekintélyének biztosításában, emelésében állottak és mig a betegség akaraterejét meg nem törte, elveinek erős harczosa is volt. Néhány év óta azon­ban egészsége megrendült, úgy a tanitási órákon, mint beszédköz­ben fuldokló köhögés rohanta meg, hangja megcsappant, nagy óva­tosságra, türelemre, gyakran orvosszerekre volt szüksége, hogy a tanórákat megtarthassa. Ezen baja ellen sokszor keresett gyógyulást. Fürdőről-fürdőre; orvostól orvoshoz járt-kelt, egy évig szabadságot

Next

/
Oldalképek
Tartalom