Református gimnázium, Miskolc, 1901

17 a sorstragédiáknak, amelyeknek hősei a legtöbbször indifferens tettekre, vagy legfeljebb nevetségesen csekélyke tévedésekre, mint forrásra visz­szamenő átok súlya alatt roskadoznak és pusztulnak szemenszedett ha­lállal nemzedékről-nemzedékre, hetediziglen. Pl. Miillner „Schuld"-jában az átok oka a megtagadott alamizsna. Mig, mint láttuk, a sorstragédiák­ban vassal, vizzel, méreggel öldösnek, mig ezekben az átok rendszerint tőrhöz, késhez vagy képhez tapad, addig Platen — és ezáltal paró­diájának hatását ügyesen fokozta, — a borzalmas átkot ócska evő­eszközhöz, rozsdás villához fűzi, amely csak azért nem került Schmuhl enyves kezébe, mert Mopsus véletlenül ép a fogát vájta vele. Méltán kiálthatott fel Dámon: „Selbst in Raupachs Trauorstücken sah man nie mit Gabeln spiessen." (IV. f.) Ez a villa a sorstragédiai stilus szerint a darab folyamán vészt­hozóan fel-felvillan majd Phyllis, majd Mopsus, majd Dámon kezében, mindig halált szuggerálva, mindig vérázottan és végül a vérengzés utolsó scenájában, aranyos mezőben, mintegy a kiengesztelt átok glóriá­jában, ott ragyog az „Arany villa" vendéglő kapubejárata felett, a czim­t:íblán. A borzalmas átok, melyet az annyira ártatlan ősanya felidézett és nemzetségére rázúditott, Salomét megkeserítette már itt e földön, halála után pedig nyugtot sehol sem találó bolyongásra kárhoztatta. Háromszor ment férjhez, lelki békéje mégis sehogy sem tért vissza! „Doch hinilerlich gieng's mir stets und betrübt seit jenem erbarmlichen Unfair (I. f.) Ha pipere tükre előtt csinoskodott, rendesén csak félarczát rizsporozta be, czérnát sohasem tudott tűbe fűzni, kávéőrlés közben a szemek az őrlőből következetesen kiperegtek, süteményeit fahéj helyett legtöbbször kőporral hintette be, stb. stb. „Kurz, alles misslang, und das Beste missrieth, durch sichtliche Rache der Vorsicht; Auch muss ich dafiir nun tot umgehn und vietleicht bis mein Geschleehts, Das viel Unglück in der Gabel ererbt, letztausserster Sprosse verschieden." Ily vészteljes előjelekkel tornyosúlnak a sötét felhők Mopsus sze­gényes kunyhója fölé. Mig a pellengére állított sorstragédiákban a sors, illetve az átok beteljesülésének közvetett eszközeiként, a véres tettek indokolatlan kiinduló pontja és alapmotívuma gyanánt a hősöknek mégis magasabb niveaun álló érzelmei szerepelnek, — pl. a „Schuld"-ban Hu­gónak, rejtélyesen heves, bűnös szerelme Elvira iránt, — addig Platen Salomeja a rongyász Schmuhl kapzsisága révén plántálja át az átkot a boldog Árkádia mezőin tudatlanságban, együgyűségben, de bol­dog megelégedésben élő Mopsus házába. A szenvedélyek, az érzelmek ezen legalacsonyabbja szerepel aztán véges-végig indokoló motívum gyanánt. A cselekvény, ha ugyan ilyenről a , ;Gabel"-ban, mint a sorstragé­diák hű copie-jében, egyáltalán szó lehet, Schmuhl tolvajlásával indul meg. Ezzel az átok Mopsus házában is megkezdi nevetségesen képte­len pusztítását. Mindenki, még a törvény jámborlelkü őre, Dámon is, aki csak az átkos villa közeléibe jut, hirtelen, minden átmenet nélkül öldöklési mániába esik és bűntényekre szuggeráltatik. Phyllis, 12 makk­egészséges gyermek anyja, egyszerre elviselhetetlennek találja eddigi boldog életét Mopsussal s évek után most jut először eszébe, hogy 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom