Református gimnázium, Miskolc, 1900

28 alismusba átcsapó szerelmének a próbaköve, — bogy őt boldognak tudhassa, áldozatul hozza saját szivét, a reménytelen boldogtalanságot választva. Mig Philibert a vazallusi hűség és Servatius őrükké fontoskodó arczával, a régi világ udvarnagyjainak typikus alakja, addig Idwin gyenge iróniájával, finom | modorával, ékes verseivel a minnesangorek tőről metszett képviselője. A változatos „önmagukhoz is hű" jellemek festésen kivűl nem hagyhatjuk említés nélkül a darabnak ügyes, szingazdag sceneriáját sem. Nemcsak a szerelemnek és a hűségnek, a barátságnak és fenkölt gondolkodásnak, hanem a középkor társadalmi,hadi, költői életének tarka-barka képei vonulnak itt el zavartalan rendben szemeink előtt. A költő majd az örökszép Provence, majd a romantikus Toulouse tájaira, majd meg Afrika északi partvidékeire a hatalmas mór királyok meseszerű udvarába viíz bennünket és a cselekvény külső kerete által keltett hatás mindig megfelel maga a cselekvény keltette hatásnak. A közbeszőtt remek lyrai részletek pedig, pl. midőn Selima a búsongó Nicolettet dallal vigasztalja, hangulatként lebegnek a jellemek és szituaeziók felett és soha sincsen önálló, még kevésbbé cselekvényzavaró jellegük. Eltekintve a kompozicziónak már megjelelt, itt-ott előforduló hibáitól, a jellemkonstrukczió és motiváczió kisebb fogyatékosságaitól, pl. hogy Philibert, Nicolettet, kit mint saját vérét, oly igazán szeret, eltűnése után nem keresteti, hanem ezzel vigasztalódik: ,,Sie ist klug, sie wird sich zu retten wissen," vagy, hogy Aucassin daczára elhatározott végleges szakításának, mégis csak visszatér a szülői házba és kezeit mintegy tétlenül ölében nyugtatva várja vissza Nicolettjét, a „Treue uin Treue" nemcsak Platennek legkiválóbb drámája romantikus talajon, hanem az ,.új," vagy romantikus iskolának általában is a legtartalmasabb, legérdemesebb drámai alkotásai közé tartozik. A komoly elemnek határozott túlsúlyával pedig, mintegy átmenetet képez költőnknek 1832-ből való utolsó, történeti drámájához : ,,Die Liga von Cambrai''-hez. A „Treue um Treue" először 1825. jun. 15-én került szinre Erlangenben és mint Platen naplójában feljegyzi, az ifjúságnak könnyen hevülő lelkületére óriási hatást gyakorolt. Ugyanazon évben Regensburgban, majd 1826-ban Nürnbergben is elég kedvező fogadtatásban részesült. Mielőtt Platen két részre szakadó költői munkásságának mesgyéjét átlépnőnk, vessünk rövid áttekintő pillantást az eddig említett és részben megbeszélt romantikus drámákra; kisértsük meg összeállítását azoknak a fő, jellegzetes vonásoknak, melyek a romantikus Platen képét alkotják. Platen, a mennyiben az élettörténetéből megállapítható, a romantikus iskolával, illetőleg ennek főképviselőivel, sem személyes, sem levélbeli érintkezésben soha sem állott. Első pillanatra épen azért úgy látszik, hogy a romantikának befolyását nem kereshetjük másban, mint azon román ikus ízű munkákban, melyeket ifjúkorában olvasott. De ez tévedés ! Platen maga magától, természeténél, tehetségeinél, speczifikus hajlamainál fogva terelődött a romantikus irányba. A tősgyökeres romantikus főkellékét: az élénk, csapongó képzelő tehetséget, mely könnyen és készséggel simúl az idegenhez, anyja emlőin szívta magába, mig a tudásvágy, a könyvek szeretete, apai jussa volt. Nagyratörő lelkével már korán a költői halhatatlanságot tűzte ki életczéljáúl és ezt azáltal vélte elérhetőnek, ha lankadatlan vasszorgalommal a világirodalom remekein művelődve, ezek alapján ismereteit, tudásának körét napról-napra szélesbítve. törekszik utána. „Das Genie ist angeboren und geht dem Leben voraus; die Kunst muss gelernt werden und dies ist die höchste Aufgabe des Lebens für den, der das Genie besitzt,"