Református gimnázium, Miskolc, 1900

21 unglückliche Geburt zu sein. Welch' Zusammenhang, welch' Ton ! Wortspiele inachen dle Dichtung fast ganz alléin aus und der König spielt wie ein Narr! Soll etwa Kasperle Apoll werden? Oder Dienstmiidchen die Musen? stb.') Knebel kicsinylő bírálatára irta Platen 1823. decz. 25. „KlageneinesRamlerianer" és „Antwort an den Ramlerianer" (Redlich I. 447.) költeményeit. A „Der gliiserne Pantoffel" költőnknek e fajú alkotásainak leggyengébbjei közé sorolandó. Hasztalan is fáradt azon, hogy valahol szinrehozhassa. Minden tekintetben haladásról tanúskodik következő két drámája : „Der Schatz des Rampsinit" és „Treue um Treue." A „Der Schatz des Rampsinit" 1824. junius havában készült el. Sajátszerű költemény ez 1 Platen maga úgy nyilatkozik felőle, hogy ebben ő „zum Witz von gestern den Scherz von heute gab." Dioranak, a memphisi királyleánynak, Siuffal, a geniális tolvajjal szőtt regényes és szenvedélyes szerelmi viszonyának komolysága szembe állíttatik Rliomberisnek, a nubiai herczegnek, az üres felvilágosodotts íg képviselőjének határtalan, kaczagtató hóbortjaival. Rhampsinit király tömérdek kincseinek megőrzésére feltörhetetlen rejteket építtetett. Csak egyetlen egy uton lehetett gonosz szándékkal a kincsesházba bejutni, t. i. ha a falnak egy bizonyos koczkakövét helyéből kimozdították. Ezt a nagy titkot az építész halála előtt közölte két fiával, Siuífal és Sethonnal, akik azután éjnek idején a kincstárba lopózva, apránként sok drágaságot tulajdonítanak el onnan. Egy ilyen éjjeli vállalat alkalmával Siuf és Dióra a királyi kertben találkoznak, ismeretlenül kölcsönös szerelemre lobbannak. Siuf a királyi kincstárból pompás aranyövet tulajdonit el és azt kedvesének ajándékozza. A király egyre apadó kincsein észreveszi a tolvaj kezét és kelepczét állíttat. Leánya derekán felismerve az ellopott övet, őt kérdőre vonja és mivel ez azt állítja, hogy az övet kérőjétől, Bliomberistől kapta, a király a nubiai herczeget tömlöczbe vetteti. Siuf és Sethon már eléggé meggazdagodva, utoljára még egyszer vállalkoznak veszedelmes éjjeli útjokra. Sethon a kelepczébe kerül és sehogy sem bir belőle szabadulni. Látva, hogy menthetetlenül elvan veszve, fejvételét kéri bátyjától, hogy igy fölismerhetetlenné válva, legalább Siufot mentse meg a gyalázattok A király emberei másnap megtalálják a megcsonkított hullát, kiderül Bliomberis ártatlansága, aki szivesen megbocsátja imádott Diorajának a rossz tréfát, csak kezével boldogítsa. Sethon holttestét a várbástyára függesztik ki. A melléje állított őröknek az a feladatuk. hogy megfigyeljék, a járó-kelők közül kicsoda árulja el felindulásával azt, hogy a halott ismerőse. A leleményes eszű Siuf anyja könnyei által megindittatva, geniális módon lerészegiti, szakáinkat levágva csúffá teszi a király őreit és testvére tetemét elrabolja. A király felbosszankodva, tetszés szerinti jutalmat tűz ki a tolvaj lejére. Siuf a királyhoz megy, bevallja tetteit és jutalmul Dióra kezét kéri. Midőn az elősiető őrség őt elfogni akarja, a magáé helyett egy hulla levágott karját nyújtja oda és elmenekül. Ennyi és ekkora életrevalóság lefegyverzi és rábirja a királyt, hogy ne állja többé útját Siuf és Dióra boldogságának. Bliomberis szégyenszemre, csalódva tér vissza Nubiába. A darab forrásaira nézve a prologus következő szavaiban adja meg maga Platen az útmutatást: „Gefiillt es euch, so folgt dem Dichtor jetzt, Der euch im Flug his an den Nil versotzt, Sich aus uralter Zeit ein Marciién wahlt, Das uns ein frommer Jonier erzahlt." 1j V. ö. „Tagebuch" és Hoffmann v. Fallersleben „Frühlinge."