Református gimnázium, Miskolc, 1900

18 sége napjaiban unokáiban gyönyörködhessék. Felkéri tehát fiait, hogy a rendeudvari bálon mindegyik válasszon magának feleséget a királyság legszebbjei közül. A regényes hajlamú, zárkozott Diódat szive már nem szabad. Rengeteg erdőségekben, düledező várromok közt kóborolva egy alkalommal vasszokrénykét talál, mely a száz év előtt élt Claribelle arczképét rejtette magában. Diódat ebbe a képbe halálosan belesz"ret. Az udvari bálra Carmosines, nemes, leányaival egyetemben hivatalos Ursula és Cephise azon reményben, hogy a királyfiak szivét meghódíthatják modern raffinementval készülődnek a bálra, míg a segény Aschenbrödel, kit anyja halála után lelketlen atyja s kegyetlenszivü testvérei házicselédnek alacsonyították le, megindító kérései daczára sem nyerhet engedélyt, hogy az ünnepélyt, ha mindjárt mint testvé reinek szolgálója is, láthassa. A szegény árvának keresztanyján, Chrysolide tündéren kivül nincs más pártfogója. Hogy megmagyarázhatatlan vágyát elérhesse, tündér keresztanyjához fordul. Chrysoiide varázsvesszőjével kápráztató fénynyel és pompával ruházza fel a mindenkitől lenézett, családjától is megvetett Aschenbrödelt, ki a bálon azután egyszerre rabjává ejti Astolf kir. herczeg szivét. A tündérek hatalma éjfélkor véget ér és Aschenbrödelnek sietnie kell, hogy a 12-ik óraütés előtt tündéradta pompájával otthon legyen. Sietségében elveszti egyik üvegpapucsát. Astolf leleményes tanácsosának, Pernullonak, segítségével ennek révén feltalálja Aschenbrödelt és vele boldoggá lesz. Chrysolide tündér azonban az elátkozott várkastélyban összes cselédségével már 100 éves álmát alvó Claribellenek is pártfogója, u játszotta a vasszekrénykét is Diódat kezébe és most anyókává változva az erdőben naphosszat bolyongó Diodatnak elbeszéli Claribelle történetét, megismertetve azt a módot is, a melylyel Diódat a szerelmesét álomra kárhoztató varázslatot megtörheti és az egész darab a két testvér boldog házasságával végződik. A „Der glaserne Pantoftel"-ben Platen a Dornröschen és Aschenl rödel (A csipke rózsa ébredése és hamupipőke) közismeretes, gyönyörű meséjét olvasztotta össze és öntötte drámai formába. A lényegtelen dologtól eltekintve, pl. hogy Dornröschent Claribelle néven szerepelteti, vagy hogy a nép gondolkozásának kedvencz alakja, az árvát védelmező anya szelleme

1) helyett, ugyancsak a népérzületben gyökerező tündér keresztanyát állította oda Ashenbrödel őrzőangyaláúl, a lényeges vonásokban híven ragaszkodott forrásaihoz. A darab maga inkább helyzetdráma, melyben a cselekvény motivu mait, nem annyira a szereplők jelleme, mint inkább a körülmények szövevénye, illetőleg a deus ex machina, a Crysolide tündér teremtette viszonyok határozzák meg. Főhibája az egységhiánya. A két főhőssel, — Diódat és Astolf, — annyira kétfelé szakadozik a cselekvény, hogy még a deus ex machina, a tündér, sem képes konczentracziót teremteni. Két egymás mellett parellel haladó cselekvénynyel, — egyrészt Diódat, másrészt Astolf szerelmével — indul és végződik a darab, mert mig Diodatra nézve a megoldás, csak az V. felvonásban, addig Astolfra nézve már a IV. fe'vonásban következik be, a hol kitudódik, hogy az üvegpapucs tulajdonosa Aschenbrödel. ugy hogy Astolfnak az egész V. felvonáson keresztül más szerepe nincs, minthogy passiv szemlélője legyen azon fejleményeknek, melyek Diodatnak is meghozzák a boldogságot. Schleger Ferencznek a romantikus költészet lényegéről, hivatásáról az „Athenaum"-ban, a romantikusok fórumán, hirdetett elvei

2) Platen *) V. ö. pl. ,, A három árva

1' magyar néprománczot, Arany L. és Gyulai P. M. nópköltész gyűjt, és „Éji látogatás'

1 Gyulai Páltól. 2) „Atháneum'- 3 k. B9rlin 1778—1800 „Die romantische Poesio ist eino progressive Universal-Poesie. Ihre Bestimmung ist nicht blos alle getrennte Gattungon der