Református gimnázium, Miskolc, 1900

17 lyósón át találkozik kedvesével. A féltékenységében rövidlátó dei — miután Izidor pavilonjában Rosalbával, mint Izidor jegyesével találkozik, majd a toronyba rohanva, a földalatti folyósón az oda gyorsan ismét visszatért rabnőjét is látja — a legkomikusabban rászedetve, maga kiséri a boldog szerelmeseket a Nápolyba vitorlázó hajóra. Ez rövidre fogott tartalma az eléggé szellemes, de mindenekfelett \ alószinütlen darabnak. Az eszköz, melyet a költő a két szerelmes menekülésére, megmentésére kitalál, hihetetlen, túlságosan fantasztikus, mig a deinek szinte bárgyúságig menő rövidlátása természetellenes és indokolatlan. Ezen kardinalis gyengeségeket nem takarhatja s nem képes velünk elfelejtetni sem a vonzó nyelvezet, sem a művészies versforma, — a váltakozó rímes és rímtelen jambusok. Még azok az igazán szép részletek is, melyek a költő magas ethikus felfogásáról kézzel foghatóan tanúskodnak, pl. hogy Izidor mindaddig nem akarja Rosalbát a magáénak tekinteni, mig Nápoly partjain ki nem kötnek, a hol azután Rosalba szive sugallata szerint fogadhatja el, vagy utasíthatja vissza megmentőjének kezét, csak csekély kárpótlást nyújthatnak a fogyatkozásokért. „A Thurm mit sieben Pforten" először a „Taschenbuch fiir Damen"ben jelent meg 1828 ban, azután Platen színműveinek már emiitett kis gyűjteményében. Az Erlangenben tartózkodó bambergi színészek Engelliardtnak, Platen testi lelki jóbarátjának, ki azon időben prorektor volt, ajánlatára 1825. junius 18-án szinre hozták és a mennyire tudomásunk van róla, a színpadról elég tisztességes sikert aratott. Mig Platen a ,,Sieg der Glaubigen"-ben humorosan szatirikus, a „Marats Tod" és a ..Matliilde von Valois" töredékekben tisztán komoly előadási modorra törekedett, addig következő darabjaiban, főként a romantikus Tieck befolyása alatt, a humoros, a szatirikus és a komoly elem vegyítésével próbálkozott meg. ,,Der glítserne Pantoffel" létrejötte visszavezet bennünket költőnknek erlangeni tartózkodása idejére és közelebb, Schellinggel való viszonyához. Platen rövid életrajzában említettük, hogy Erlangenben sokat érintkezett a philosophus Schellinggel, a kinek házában is többször megfordult. Egy alkalommal a német drámairodalomról beszélgetve, Schelling sajnálkozását nyilvánította a felett, hogy a németek mindakkoráig nem dicsekedhetnek egy Carderonnal vagy Shakespeareval. Schelling szavai életre keltették az ifjú Platennek lelkében a már kora ifjúságtól fogva szunnyadozó hajlamot a drámai költészet iránt. Ezen időtől fogva egyik drámai terv a másikat kergeti agyában s nem egy, legelsőben a ,,Der glaserne Pantoffel," meglepő gyorsasággal és könnyűséggel testet is ölt. Az 5 felvonásos vígjáték — „Derglítserne Pantoffel" — 1823 okt. 15— 19-ig készült el. Először 1824-ben a „Taschenbuch für Damen"-ban jelent meg. Platen műveinek 1839. évi stuttgai-t-tübingai kiadásában 3 felvonásra van megrövidítve. Hogy ez az összevonás magától a költőtől, vagy barátjától, Fuggertől, származik-e, eddigelé teljes bizonysággal még nem sikerült kideríteni. Akik a rövidítést Fuggernek tulajdonítják pl. Redlich (v. ö. kiadásának előszavát!), arra hivatkoznak, hogy a rövidített formában épen azok a részletek hiányoznak, melyeket Fugger Platenhez 1824. decz. 31 írott levelében gáncsol. Épen nincs azonban kizárva a másik nézet sem, mely azt tartja, hogy az átdolgozás magától a költőtől származik, ki ebben szem előtt tartotta barátjának kifogásait. Az elaggott apuliai király uralkodásának terheit megunva, koronáját két fia, Astolf és Diódat közt osztja meg. Egyedüli vágya már csak az, hogy öreg8