Református gimnázium, Miskolc, 1900
16 irányok tárgyilagos, nyugodt, biztos megfigyelése is már előcsillog. A költő feli'meri az obscurismusra irányuló papi uralom áldatlauságait, másrészt átlátja azonban a raczionalizmusnak, a históriai érzék és gondolkodás nélküli felvilágosultságnak ürességét, tartalmatlanságát is, melyet találóan azzal jellemez, hogy képviselőjének ajkaira e szavakat adja: „Ich will den Himmel reformiren", vagy más helyen: ,,Ich vili den Himmel aufkláren." „Berengar" és „Der Thurm mit sieben Pforten" bohózatfélék, de a tárgy komolyabb feldolgozása a különösen kedves és vonzó előadás folytán magasabb niveaura emelkednek. „Berengar''-t, ezt a kicsiny, egyfelvonásos vigjátékot Platen 1824. márczius végén és április elején irta meg és még ugyanezen évben színműveinek első kötetében publikálta is. A darab forrásaira nézve máig sincs még biztos tudomásunk. Ilyen és rokon históriák a keresztes hadjáratok óta a költészet főleg a középkori költészet kedvencz tárgyait képezték és nagy számmal ta lálhatók, kivált a középkor végére visszamenő gyűjteményes munkákban. Flordelisnek, Loredano tönkrejutott lombardiai lovag leányának, nőül kellene mennie Birbantehez, az uzsorás fiához, hogy családját az elbukástól megmentse. A leleményes leány, hogy utált kérőjétől szabadulhasson, a legkomikusabb módon deriti ki ennek gyáva pulyaságát és nevetséges szájhősködését. Lovagnak öltözve, párbajra akarja Birbantet kényszeríteni, a ki azonban ez elől ijedten meghátrál és féltett drága életét megvásárolja azon ékszerrel, melyet Flordelistől kapott és híven megőriznie kellene. Birbantet leálczázva, Flordelis bátorságának jutalmául szerelmesének, atyja apródjának, Guidonak adhatja kezét. Guido a piacenzai berezeg fia, ki csak azért rejtőzködött apród ruhába, hogy Flordelis szivét megnyerje és Loredano vendégszerető házának kopottas czimerét újra bearanyozza. A darab főhibája anakronizmusában rejlik. Birbante, Pandolf és Loredano teljesen modern alakok és nem illenek bele a lovagkori kép keretébe anélkül, hogy disharmoniát ne okoznának. Általuk a darab, melynek különben előadása elég érdekfeszítő és gyors, a formája tetszetősen kerekded, bizonyos erőltetett, természetellenes tónust kap. Legsikerültebb alakjai: Pandolf, a pénzes parvenük typikus alakja, Birbante, a szájhős, Flordelis, a szerelmében okos és bátor nő. Másik vígjátéka, „Der Thurm mit sieben Pforten," szintén lovagtörténetet ábrázol. Tervezgetése és megírása 1825-re, a költő nürnbergi fogságának idejére esik. Eredetileg „Der Thurm mit achtzehn Pforten" czimet akarta Platen ezen darabjának adni, azon 18 lakatról, a mely mögött a darab főhősnője, Rosalba, szabadúlását várva sínylődik. — A kis vígjátéknak tárgyát Platen azon gyökerében keleti novellából merítette, mely a „Hét bölcsek könyvében" foglaltatik, melyet hetedik példázatnak beszél ott el a mesemondó császár. 1) A nápolyi Rosalbat a tuniszi Dei 2) elrabolta. Féltékenységében vastag falu toronyban, 7 lakattal elzárva tartogatta őt, az időtől várva szenvedélyes szerelmének viszonzását. Rosalba földijét, Izidort, a dei szolgálatában álló lovagot szereti, ki a lakásából Rosalba börtönébe vezető titkos földalatti fo') Simrocb K. „Die deutsclien Volksbüclier" 12 k. 2) Dei, tulajdonképen dai, anyai ágról való nagybátyát jelent. 1600—1830-ig Algírban az ott uralkodó janiesár-miliczia főnöke, ki mellett egy pasa a közigazgatást vezette- 1710. óta a dei és a pasa hivatala összeolvasztrvtott s a fényes porta csak a deit ismerte még el, ki egy 3 lófarkas pasa méltóságában állott. — A dei a janicsárok által választatott. A dei azután magát vali-nak (helytart i), begler-bég-nek (fejedelem-fejedelme), szeraszkiernek (főtábornok) nevezte.
