Református gimnázium, Miskolc, 1900
15 von Schveden," majd 1817-ben a „Hymne der Genien am Sftkularfeste der Reformation" költeményeit megírta, drámáinak ezen elsejében sorompóba lép azon instituczió ellen, mely a lelkiismeret szabadságával, a szabadvizsgálódás jogaival első sorban áll homlokegyenes ellentétben: a dogmatikus egyház és ennek tanai ellen. „Der grosse Haufe. der, so gern Vetrogen Die Bürde prüfcnder Gedanken soheut." a „paródia éles nyilai elé" keriil. Bátran odaveti keztyűjét „vor dem Feind des Lichts!" Tulajdonkép a knittelverses „Sieg der Glaubigen" azonban nem egyébb mint beszélgetés Szent Péter, Mária, a fanatikus papok typusa, a Szegény lélek és a modern raczionalizinus képviselője, az eretnek, közt, miközben maró gúuynyal támadja a kath. egyház kardinalis tételeit, a raczionalismussal antagonizmusban álló tanokat, a minők: a háromság, a Mária kultusz 1) és az ezzzel összefüggésben álló szeplőtelen fogantatás, a pápaság, 2) szerzetesség, 3) gyónás, mise, csodák 4) stb. stb. Záradékúl figyelmeztetve igy kiált fel: „Weh Dem, der wissend, mit mácktigem Sckritt Die kaum sick ersckliossende Blume zertritt! (értve a felvilágosodást.) Es entledigt die Nacliwelt sich jeglicker Bande Und brandmarkt ikn mit unendlicker Scliande !" Viszhangja ez azon óriási, s keseredett tűzzel folytatott szellemi harcznak, melynek harsonája azon időben végigharsogta Németországot, azon gondolat tisztító szélvésznek, mely többé kevésbbé végigsöpörte az egész vén Európát. Kicsiny, szük keretben ebben a korjellemző műben is szemben áll a régi világ, — a 18. sz. első fele. — az új aerával, a felvilágosultsággal, melynek hajnalhasadása a 18. és 19. sz. mesgyéjére esik. A „Der Sieg der Glaubigen" először 1857 ben, Genfben, Vogt K. kiadásában jelent meg. Kezdetben némelyek eredetiségét kétségbevonták, a mi azonban csakhamar megczáfoltatott. 1820-ban a költő e művét gyökeresen átdolgozta és ezen alakjában sorozta be „Vermisehte Schriften" gyűjteményébe „Die neuen Propheten" ez. alatt. Átdolgozott alakjában a „Der Sieg der Glaubigen" harczias jellegéből sokat veszített. Sokkal higgadtabb, mérsékeltebb alaptonusúvá lett, de — mint tárgyánál fogva nem is történhetett máskép, — ismét csak cselekvénytelen dialógus maradt, mely egy pap és egy racziónalista ajkaira adatik. Ezek a mennyország kapui előtt összetalálkozva, vitába elegyednek személyök méltóságáról, erényeikről, világnézetűk kiválóságáról, miközben komikusan megjárják. Mária nem vesz részt a társalgásban, Péter, a mennyország kapusa, elrejtőzve fültanúja a vitatkozásnak, a melyből meggyőződik arról, hogy mind a ketten egyformán érdemtelenek a paradicsomi örömökre és a bebocsájtásért esdeklők orra előtt becsapja az ég kapuját. Ugy a „Der Sieg der Glaubigen", mint a „Die neuen Propheten" költői szempontból csak értéktelen kísérlet számba jöhet. Erdekesi k, és jellemzetesek, azonban egyrészt a korra, a melyben létrejöttek, másreszt költőnknek egyéniségére ós főleg tehetségének egyik, idővel mindjobban kidomborodó oldalára: a szatírához való hajlamára. A „Die neuen Prophet 'n" ben ezenfelül a drámairónak már egy lényeges tulajdonsága: az ellentétes ') V. ö .,Madonnenverehrung ' epigr. s) V. ö. „Papstthum ' epigr. 9) V. ö. „Loyola" epigr. *) V. ö. „NVunderlicke Heilige" epigr.
