Református gimnázium, Miskolc, 1900
14 vével körtilbeló'l egyidejűleg belekezdett jambusokban Írandó „Bartholomfius nacht" drámájába „die nie mehr als drei Akte enthielt" és az utolsó Hohenstauf történetének drámai feldolgozásába. 1816-ban a 3 felvonásos trocheusokban Írandó „Hoehzeitsgast" tervével foglalkozott, melynek tárgyát egyik epikai költeményében is feldolgozta. Egyébb dr. tervei közül a következők említhetők : 1818-ból: „Die Pariser Bluthochzeit £ ; és „Kleopatra." 1821-ből: „Der Gráf v. Savoyen", „Die ÍVlohren in Spanien." 1822-ből: a biblikus tárgyú „Dávid und Jonathan." 1824-ből : dráma Artus király korából, melynek tárgyát Le Grandtól kölcsönözte volna, ezenkívül „Simeon", „Rehabam" és ,.Der steinerne Gast' £, a keresztes háborúk idejéből. 1825-ből: a salzburgi kivándorlók története. (V. ö. Goethe „Hermann u. Dorothea" 1796.) 1826-ból: „Pan und Appollo." 1828-ból : „Meleager", melynek gyönyörű két kardalát 1834-ben írja meg, „Gevatter Tod", stb. stb. Ha ezen és más számtalan, a térszűke miatt fel nem sorolható drámai tervéhez hozzáadjuk a meglevő töredékeket pl. 1819-ből: „Mathilde von Valois", mely Matild és Oroszlánszívű Richárd szerelmének története, 1820-ból : „Marats Tod , {, prózában, melyben „a franczia forradalom sötét napjainak egy rettentő perczét" dolgozta fel, 1826-ból : „Tristan und Isolde", 1827-ből : „Iphigenia in Aulis" (Euripides óta a drámaírók kedvencz themája), és a teljesen befejezett 9 drámát, bátran elmondhatjuk, hogy Platen kora ifjúságától hatalmasan érezte magát vonzatva a drámai műfajhoz. Hogy a kedvhez tehetség és erő is járult, kitűnik drámai alkotásainak rövidre fogott megbeszéléséből. Platen életének első, vagy romantikus periódusát, a mely, mint emiitettem, körülbelül 1.826 ig tart, a töredékektől eltekintve, összesen 7 drámája esik. Ezek közt van 4 kisebb és 3 nagyobb terjedelmű. A kisebbek: „Der Sieg der Glaubigen." illetőleg „Die neuen Propheten," — .,Berengar," — „Der Thurm mit sieben Pforten." A nagyobbak: „Der glaserne Pantoffel," — ,Der Schatz des Rhampsinit" — és „Treue um Treue." „Der Sieg der Glaubigen, ein geistliches Nachspiel," egy felvonásban, a rokonértelműekhez intézett ajánlással, a költőnek magas niveaun álló, őszinte protestáns szellemű hitvallása. 1817-ben született meg Schlierseeben, ahol Lakenbauer lelkésznél nyaralt, kit az Arme Seele szerepében örökített meg. Személyen kívül különben Platen egyik Máriáról tartott prédikáezióját is felhasználta, melynek tárgyát a katholikus vallásnak az a jámbor legendája képezte, mely szerint Mária minden szombat estve a purgatoriumba száll alá, hogy egy sereg szenvedő lelket a tűzből kimentsen. A kath. dogmatikán kivűl forrásokként említhetők, a franczia „Fleurs des saints," szt. Ferencz és Antal prédikácziói. Impulzusúl a darab megírására egy, a Prologusban is gyűlöletesnek, „verhasst," nevezett esemény, — az 1817-ben Bajorország és Róma közt kötött, protestáns vallásunkra rendkívül sérelmes konkordátum — szolgált. Platen puritán protestáns elvek szerint nevelkedve, már a müncheni kat. iskolában is erős oppozicziót fejtett ki számra nézve túlsúlyban levő katholikus társai ellen, kikkel már mint jó hazafi sem rokonszenvezett, a mennyiben ezek általában az előtte gyűlöletes franczia uralom eszméjének voltak barátai. Mint általában a szabadságnak, tehát a gondolat, az eszme és meggyőződés szabadságának is, bajnoka, azzal a lelkes tűzzel melylyel már 1810-ben „An Christine, Königin.
