Református gimnázium, Miskolc, 1898

- 18 kai mázott pár órai bezáráson, igazgatói és tanári széki intéseken kivül az év utolsó hetében két harmadik oszt. tanuló ellen kellett alkalmaznunk azon nagyobb büntetést, hogy az év végéig iskolánk kebelében megtűretnek ugyan, de a jövő évre nem fognak felvétetni, szeméremsértő, illetlen versek leirása és másokkal közlése miatt. A módszeres és ellenőrködő tanácskozásokon kivül tartottunk a szükség szerint több tanári széket is, melyeken a rendtartási szabályzatunk által hozzánk utasított ügyekben, részint saját hatáskörünkben intézkedtünk, részint egyes felsőbb hatóságunk végleges elhatározásától függő ügyekre nézve felterjesztéseket tettünk. Igazgató-tanácsunk határozata folytán az iskola összes ingó és ingatlan vagyonáról teljes lelettár állíttatott össze az igazgató és a tanári kar egyes tagjai által s ezen lelettár átvizsgáltatott, helybenhagyatott és a jelen év szaporodásával kiegészíttetvén, ezen értesítőben az egyes szertáraknál közöltetik. Főigazgatói látogatás. Az 1898. szept. 27-én 68320. sz. a. kelt miniszteri rendelettel tanintézetünkben az állami felügyelet gyakorlásával ez évben is Géresi Kálmán debreczeni kir. főigazgató ur bízatván meg, ő 1899. május 10., 12., 13-án vizsgálta meg tanintézetünket, meghallgatta minden tai.ár előadását, gondosan átnézte a tanulók összes írásbeli munkálatait és tapasztalatait az igazgató-tanács elnökének jelenlétében tartott conferentián május 14-én közölte velünk s örömmel jelezhetjük, hogy az uj épület kényelmes, czélszerii voltával, a tanintézetben tapasztalt renddel, tisztasággal, a növendékek előhaladásával, a tanárok helyes irányú munkálkodásával, a vizsgálatai alá eső igazgatói ügyiratok és levéltár pontos kezelésével általánosan meg volt elégedve. A conferentiáról vezetett jegyzőkönyv a főgimn. igazgató-tanácshoz és egyházi főhatóságunkhoz, mélt. ft. Kun Bertalan püspök úrhoz a szabályszerű idő alatt fölterjesztetett. Adományok a főgimnázium különféle czéljaira. A jótékonyság forrása, mely a múltban a protestáns tanintézetek alapját megvetette és azokat fentartotta, az ujabb időben — talán a társadalom segélyt zaklató tömérdek egyesülete miatt — bizony-bizony igen lassan csörgedez, tanintézetünkben épen azért jótéteményt, segélyt a reá szorultaknak alig adhatunk. A tápintézetben csak nyolczan nyerhetnek ellátást, lakást azoknak sem adhatunk; segélyegyletünk tőkéje végtelen csekély ahhoz, hogy 10—12 tanuló tandiját is kifizethesse, némi ösztöndijakat, könyvsegélyt is szoktunk szintén adni; tandijat is engedünk el,