Református gimnázium, Miskolc, 1897

más olyan üreges belsejű képletekké alakultak át, melyeknek berendezései vannak ugy az állatoknak az üregbe való becsalo­gatására, mint az üregben való visszatartására. Ezen csoport fogó levelei az állat megfogása és emésztése közben nem mozognak. A második csoportba azokat a növényeket sorozhatjuk, melyek­nek levelei, vagy mirigyes szőrei a rovar megragadása vagy meg­fogása közben mozgást végeznek; végre a harmadik csoport azon növényeké, melyeknek levelei a rovarok megfogására lépvessző alakú képződményekké alakultak át. Ez utóbbi csoport tagjai az elfogott állatot azon a ponton emésztik meg, a hol éppen meg­fogták ; e mellett azonban semmiféle feltűnő mozgást a leveleik­kel nem végeznek. Az elméleti rendszerezések helyett térjünk át a növények ismertetésére és lássuk ezeknek először is azt a csoportját, me­lyek fogó gödrökkel rendelkeznek a rovarok elfogására és vissza­tartására, s melyek a rovar emésztése közben átalakult leveleik­kel semmiféle mozgást nem végeznek. Ennek a csoportnak legérdekesebb tagjai közé tartoznak a Kancsóka (Nepenthes) félék, melyek valamennyien a forró égöv alatt otthonos cserjék vagy liánok. Körülbelől 40—50 fajban ismeretesek Dél-Ázsia nagy szigeteiről és félszigeteiről, de vannak Ausztráliában, Uj-Guineában és Madagaszkáron tenyésző fajok is. Mocsaras helyeken, sekély vizek partjain az őserdők árnyában érzik magukat otthon. Rovarfogó szervekké a levelek alakulnak, még pedig a levélnyélnek megfelelő részek. A levélnyél alsó része ugyanis szálas vagy lándzsás lemezzé fejlődik, mely élettani te­kintetben a levéllemez szerepét viszi. Ez az alsórész lassanként összekeskenyedve, átmegy a hosszú, hengeres kacsszerű közép­részbe, melyekkel a növény az őserdők fáinak elhalt ágaiba ka­paszkodva, a napsugár felé kúszik. S valóban a növény ezeknek a fogódzó szerveknek a segélyével még az őserdő középnagy­ságú fáinak tetejét is eléri. A kacs végén a levélnyél alakja megint változik és bögre, urna, vagy tágszájú korsókra emlékez­tető belül üres szervvé fejlődik, melynek nyilása fölött vízszinte­sen kiterülve, egy igénytelen fedő alakú részt is láthatunk, a mi semmi egyéb, mint a levélnek elsatnyult lemeze. A levlényél vékony részeiről lelógó, de üregükkel mindég felfelé néző kancsókák úgy tűnnek föl, mintha madzaggal volnának az ágakra felkötözve. Ez a kancsó képezi a növénynek rovarfogó és emésztő be­rendezését, melynek fedője csak a levél teljes kifejlődése után emelkedik fel az üreg fölött; addig a kancsó ürege zárva van. A fiatal, rovarfogásra még nem érett kancsóknak a külső falát

Next

/
Oldalképek
Tartalom