Református gimnázium, Miskolc, 1897

más olyan üreges belsejű képletekké alakultak át, melyeknek berendezései vannak ugy az állatoknak az üregbe való becsalogatására, mint az üregben való visszatartására. Ezen csoport fogó levelei az állat megfogása és emésztése közben nem mozognak. A második csoportba azokat a növényeket sorozhatjuk, melyeknek levelei, vagy mirigyes szőrei a rovar megragadása vagy megfogása közben mozgást végeznek; végre a harmadik csoport azon növényeké, melyeknek levelei a rovarok megfogására lépvessző alakú képződményekké alakultak át. Ez utóbbi csoport tagjai az elfogott állatot azon a ponton emésztik meg, a hol éppen megfogták ; e mellett azonban semmiféle feltűnő mozgást a leveleikkel nem végeznek. Az elméleti rendszerezések helyett térjünk át a növények ismertetésére és lássuk ezeknek először is azt a csoportját, melyek fogó gödrökkel rendelkeznek a rovarok elfogására és visszatartására, s melyek a rovar emésztése közben átalakult leveleikkel semmiféle mozgást nem végeznek. Ennek a csoportnak legérdekesebb tagjai közé tartoznak a Kancsóka (Nepenthes) félék, melyek valamennyien a forró égöv alatt otthonos cserjék vagy liánok. Körülbelől 40—50 fajban ismeretesek Dél-Ázsia nagy szigeteiről és félszigeteiről, de vannak Ausztráliában, Uj-Guineában és Madagaszkáron tenyésző fajok is. Mocsaras helyeken, sekély vizek partjain az őserdők árnyában érzik magukat otthon. Rovarfogó szervekké a levelek alakulnak, még pedig a levélnyélnek megfelelő részek. A levélnyél alsó része ugyanis szálas vagy lándzsás lemezzé fejlődik, mely élettani tekintetben a levéllemez szerepét viszi. Ez az alsórész lassanként összekeskenyedve, átmegy a hosszú, hengeres kacsszerű középrészbe, melyekkel a növény az őserdők fáinak elhalt ágaiba kapaszkodva, a napsugár felé kúszik. S valóban a növény ezeknek a fogódzó szerveknek a segélyével még az őserdő középnagyságú fáinak tetejét is eléri. A kacs végén a levélnyél alakja megint változik és bögre, urna, vagy tágszájú korsókra emlékeztető belül üres szervvé fejlődik, melynek nyilása fölött vízszintesen kiterülve, egy igénytelen fedő alakú részt is láthatunk, a mi semmi egyéb, mint a levélnek elsatnyult lemeze. A levlényél vékony részeiről lelógó, de üregükkel mindég felfelé néző kancsókák úgy tűnnek föl, mintha madzaggal volnának az ágakra felkötözve. Ez a kancsó képezi a növénynek rovarfogó és emésztő berendezését, melynek fedője csak a levél teljes kifejlődése után emelkedik fel az üreg fölött; addig a kancsó ürege zárva van. A fiatal, rovarfogásra még nem érett kancsóknak a külső falát