Református gimnázium, Miskolc, 1897

aranysárga, rozsda, vagy narancsszínű szőrözet borítja, mely a rovarfogásra érett kancsókáról részben vagy egészben eltűnik. A kifejlődött kancsóka hossza 10—15 cm., bár akadnak köztük 10 cm. átmérőjű és fél méter hosszúságú példányok is. Mikor már a kancsó a rovarfogásra teljesen megérett s ennek jeléül a fedője az üreg felett fölemelkedett, akkor a fedő alatti üreg Va, sőt néha Va részben is folyadékkal telik meg, melyet a kancsóka üregének alsó sejtjei választanak el. Ezzel egyidőben a kancsóka sárgás-zöld alapszínében biborpíros erek és foltok képződnek, melyek a fedő felé fokozatosan sokasodnak ugy, hogy az egész képlet messziről virágnak tűnik föl. Ez a színpompa még növekszik azzal is, hogy a kancsókának gyakran igen csinos ránczokkal ékesített szája, vagyis karimája biborpirossal, kékessel, vagy violaszinnel futtatva van, sőt néha a kancsóka ajkának behajlott sárgás, vagy narancspiros szélei alatt, az üreg belsejében, még egy halvány kék övet is láthatunk. Nem csoda hát, ha ezt az átalakult, tarka-barka színezetű levélképletet az avatatlan szem virágnak tartja, mert ezek néha a csalódásig utánozzák a velük rokon tropicus farkasalmafélék virágait, ugy hogy itt tulajdonképen alakutánzásról szólhatunk. A Nepenthes leveleivel utánozza az Aristolochia virágainak sziliétés alakját, hogy tőrbe csalja ezzel a virágok nagy ismerőit és kedvelőit: a rovarokat. De nemcsak alakban és színezetben utánozzák a Nepenthes korsókák a virágokat, hanem élettani tekintetben is, a mennyiben a folyadékot tartalmazó korsó szája és az a fölött álló fedőnek alsó sejtjei mézédes folyadékot választanak ki, akár csak a virágok raktárjai. Ezen időtájt a fedő aljáról és az ajkakról úgyszólván csöpög a méz. A rovarok tehát az átalakult levélképleteket virágoknak nézik s rájok repülnek, hogy a mézes folyadékból lakmározzanak. Csakhogy a korsó ajkai nemcsak mézet választanak el, hanem gyengén kékes, rendkívül sikamlós viasznemü anyagot is, mely a korsó szájának befelé meredek oldalát egészen bevonja, minélfogva az édes folyadékon lakmározó rovarok az ajakon megcsúsznak s a korsó fenekén meggyűlt folyadékba esnek. A szerencsétlenül járt állatok megkísérlik a menekülést, de hiába, mert átázott szárnyaikat használni nem tudják s ha az edény falára kapaszkodva akarnak menekülni, akkor sem érnek czélt, mert az ajak belső oldalát borító viaszos felületről megint csak visszasiklanak a mélységbe. A nagyobb Nepenthes-fajok még másféle berendezést is mutatnak az áldozat visszatartására, nevezetesen a kancsó ajkának belső oldaláról egy vagy két sorban sürü és hegyes tüskék