Református gimnázium, Miskolc, 1896

8 s a rugi Odoaker személyében előkészíti, de végre is hajtja a Róma jövőjére végzetes forradalmat. Mint Thierry mondja: „Oly változást idézett elő ez a keveredés a római erkölcsökben, bogy a született rómainak, ha azt akarta, hogy valódi katonának tartsák, barbár modort kellett felvennie. A közvélemény azt tartotta, hogy katonásabbnak látszik az, a ki juhbőrt visel, mint az, ki olyan pánczélt vesz magára, a minőt Julius Caesár és Traján hordott; úgy hogy már Honóriusnak száműzetés terhe alatt kellett megtiltania a gót ruházatnak Róma kőfalain belül rómaiak által való bitoroltatását".*) Mig a tetterejében ellankadt Róma ekként vetkezi le saját jellegét, azalatt a kicsiny Galliában éppen az ellenkező történik. A magával is tehetetlen központi kormánytól függetlenül, önállólag lát hozzá a szervezkedéshez: felfegyverzi nemességét; városonként polgárőrséget szervez; saját fiai közül hadvezéreket választ s szövetségeket létesít. Czélja e szervezkedéssel, hogy a minden oldalról birtokára áhítozó barbár elemmel szemben megóvja Gallia önállóságát s megőrizze azt a rómaiság számára. Szükség is volt e szervezkedésre egyfelől a nyugoti gótok, másfelől a burgundok terjeszkedései ellenében, mint a kik vágyaiknak netovábbját a még meglevő gall terület behódoltatásában látták. Ehhez járult, hogy nem sok idő múlva uj népáradat, a keleti gótoké indul meg Pannóniából, —- Itália birtokára áhítozva. Glycerius császár, hogy megszabaduljon a Rómát feldulássalfenyegető ujabb ellenségtől, Gallia megszállására utalja azoknak ifjú fejedelmét Videmirt s ily kecsegtető szavak kíséretében mutat a galliai Alpesek felé: látod odalent azokat a hegyeket? íme csak azok választanak el téged egy saját fajodhoz tartozó néptől. Eredj, csatlakozz hozzájuk; mellettük csodával határos termékenységi! vidékre találsz, a mely a te néped osztályrésze lesz.*") A barbár horda csakugyan az utasítás szerint cselekedett s csakhamar átlépte az Alpeseket. Rémület szállta meg a gallokat az újonnan betört ellenség közeledésére, de egyszersmind a legbensőbb gyűlölség is Róma iránt, mely már másodízben s így akarja velők lefizettetni tehetetlenségének, gyávaságának adóját. Nemes önérzettel ragadnak fegyvert Galliának hű és áldozatkész hazafiai; Sidonius a lánglelkű poéta a gall-rómaisag agitátora, a nemzeti ellenállás szervezője maga vezeti népét a szabadság küzdő téreire, de hasztalan, mert minden erőfeszitésök daczára is megtelepszik az újonnan érkezett keleti gót elem a nyugotiak birtokának szélein. Ez időtől kezdve a két testvér*) Thierry: Elbeszélések a római történetből. 3. **) Jormandes: Rerum Get. 56.