Református gimnázium, Miskolc, 1896

7 védelmével elfoglalt központ sorsukra kénytelen hagyni a provincziákat. E kedvező alkalmat felhasználva: frankok, burgundok és alemannok törik át és szállják meg 408-ban a rajnai határt. Kétségbeesett csoportokban állnak ellent a légiók nélkül hagyott gallok, de hasztalan. A központból segély nem érkezik, sőt ujabb elemek: suévek, vandalok és alánok dúlnak az előbbiektől megkímélt területeiken is. A szerencsétlen nép, csakhogy szabaduljon az utóbb jött s a barbarismusnak még kegyetlenebb eszközeivel pusztító ellenségtől, védelem reményében átengedi a korábban berontottaknak az általuk megszállva tartott területeket. így mennek át frank, alemam és burgund kézre Gallia éjszaki, keleti és délkeleti szélei. E területi veszteséget a központ, illetve Honórius 411-ben ujabbal tetőzi, midőn Athaulf, a nyugoti gótok „Caesár Augusztusa" éppen császári felhatalmazással egy uj, nyugoti gót birodalomnak veti meg alapját Gallia délnyugoti részein. A tulajdonképeni gall területet ez időtől kezdve csak a középső részek képviselik. Idáig megy Róma protektorsága provincziájával szemben: területére telepítteti az őt fenyegető ellenséget! De ez a körülmény ismét ujabb küzdelemnek veti meg alapját. Attila bosszúja a hun szökevények, a nyugati gótok pártfogolása miatt nem sokáig késik. Megindul 451-ben az óriási tábor, mely kebelében egyesiti a Don és Visztula közének Attila hatalma alatt levő összes népeit. „A polgárosult világ minden romja, a barbár világ minden kiválasztott nagysága mintegy kíséretét látszott képezni a rombolás szellemének" — mondja Thierry. A Xerxes óta nem látott öldöklő csata színtere ismét csak Gallia; ismét ő lakol a központ bűnééit is a catalaunumi mezőn! Mindazon részein, melyek a romboló barbárok átvonulásának útirányába estek, egymásután omlanak össze s borulnak lángba virágzó városai: egymásután mennek veszendőbe a rómaiság szebbnélo r ~J o szebb telepei. Éppen ez a nem érdemelt bűnhődés s Róma kiszolgáltató politikája most már kétszeresen felébreszti a szerencsétlen gall népben az önállóság eszméjét s ez időtől kezdve valójában úgy szerepel, mint a vérébe átment rómaiságnak egyedüli képviselője, harczosa. Különben is sokkal inkább római volt már ekkor Gallia, mint az őt meghódítható Róma. Már az előző császárok, de különösen Honórius s a hozzá hasonló utódok tehetetlensége és kényszerhelyzete mind nagyobb változást idéznek elő Róma társadalmában és intézményeiben. Az éppen császári pártfogás mellett beszivárgott barbár elein Róma társadalmának katonai osztályában csakhamar érvényesül. A született római polgárság „béke nemessége" lassanként e barbár arisztokráczia kezébe teszi le a katonai diktatúrát, mi később a suév Ricimer