Református gimnázium, Miskolc, 1896

6 modernebb alkotásokra törekedtek; ez pedig arra vall, hogy nemcsak fogékonyság volt bennök a kultura iránt, hanem bizonyos önálló alkotási képesség is. A ker. vallás már a III. században általános elterjedést vesz közöttük, s liogy minő eredménynyel: élénk bizonysága az a „christianissimi" jelző, melylyel a gallokat kortársai illették; élénk bizonysága az a körülmény, hogy a britannok, germánok s hispaniaiak gall mintára rendezték be saját ker. gyülekezeteiket*) A IV. század Galliája már a római provincziák legműveltebb állama s mint Ranke mondja: „született rómaiak a G áron ne partján tanultak latin ékesszólást a század szellemében". Költőket, szónokokat, nagyhírű államférfiakat, sőt császárokat is adott ez idő tői kezdve Gallia Rómának. - igy fizetvén le a mesterrel szemben kultúrája adóját. Ily erős kulturális érzék s kultura birtokában hogyne lehetett volna Gallia barbár szomszédjaival szemben a klasszikus műveltség, a rómaiság védbástyája?! Védelmi szerepe volt Galliának a barbárok ellen viselt háborúiban is. Jelen értekezés kerete nem engedvén, hogy mindazon harczokat, miket Gallia a rómaiság érdekében vívott, részletesen elbeszéljem: legyen elég itt csak a kiemelkedőbb mozzanatokra szorítkoznom. Gallia a rómaiak foglalását követő három első században részint nemzeti önállóságának elvesztése, részint a római helytartók zsarolása miatt folyton elégedetlenség s több ízben lázadások szintere lévén: természetes következménye volt ennek, hogy bármennyire simult is Róma kultúrájához, de azért nem szívesen támogatta azt germánellenes politikájában. Védelmi szerepe tehát ez ideig inkább földrajzi helyzetében és kultúrájának erejében rejlett. Fegyvererejében megnyilatkozó történelmi nagysága s a klasszikus műveltség iránt tanúsított protektori szerepe attól az időtől kezdődik, midőn kelet népáradata nyugat ellen zúdítja a barbár elemek hordáit. Már a népvándorlást megelőzőleg a N. Constantin halálát követő trónviszályok alkalmat adtak egyes germán elemeknek, hogy Gallia keleti széleit mind sűrűbb tömegekben szállják meg és csak három évi nehéz küzdelem után sikerült az önfeláldozó galloknak vitéz Juliánjok, a „gall Caesár" segélyével a veszélyeztetett területek kiürítése. A visszaűzöttek azonban nem sokáig maradnak nyugalomban. Ujabb és eredményesebb vállalatokra ösztönzi őket a népvándorlás mozgositó szelleme. Byzáncz ellentéte s a hunoktól való félelem az „( )rbis Romanus" szive, Róma felé irányítja a barbár elemek egy részét s a saját *) Sessellius : Status regni Galliae. 20 1.