Református gimnázium, Miskolc, 1895
11 is legfenségesebb alkotásainak, a Segnalura terem falképeinek compositióiban a legpontosabb symmetrikus beosztást alkalmazta.*) Értekezésem bevezető részében kimutattam a symmetriának a világegyetemben és a nagy természetben mindenütt jelenvalóságát; a további részben rámutattam arra, hogy az ember elme- és kézalkotásaiban — midőn tehát mintegy a teremtés munkáját utánozza — kénytelen a symmetria törvényeit követni, ez által biztosithatván művének több kevesebb állandóságot. Könnyű lesz most már levonnunk a következtetéseket, bebizonyitandók, hogy mennyire nélkülözhetetlen, sőt főkellék a symmetria a rajzolásban és a rajz a tanításban. Akár kínt a természetben, akár zárt helyen, palotában vagy kunyhóban, nem eshetik tekintetünk oly természeti vagy emberi alkotásra, melyen a symmetriát azonnal észre ne vennők. A tárgyak, eszközök ezen tulajdonságát annyira megszoktnk már kiskorunktól fogva, hogy annak hiánya sérti szemünket. A legegyszerűbb ember is megütközik például az olyan ajtó, vagy ablak láttára, melynek egyik oldala alacsonyabb, vagy pl. egy olyan székre, melynek egy Iába rövidebb s azt mondja rá, hogy görbe. Pedig esetleg csupa egyenes vonalak vannak ajtón, ablakon, széken, s csak a symmetria nem teljes bennünk. Vagy mit szólnánk magunk is pl. egy szekrényre, melynek egyik oldala keskenyebb, mint a másik? Bizonyára nem mondjuk rá, hogy szép. A tárgyakat tehát akkor tartjuk szépeknek, ha minden izükben symmetrikusak. A szépérzék e szerint a tárgyak, lények alaki szépségé- / nek észrevevésében nyilvánul, vagyis annak felismerésében, hogy valamely tárgy, vagy lény harmonikus-e, részei symetrikusak-e, vagy sem. És igy aztán valakinek szépérzéke akkor van kiművelve, izlése akkor finomult, ha bármely alkotásban azonnal észreveszi a harmóniát, symmetriát, vagy ezeknek a hiányát. Ennek alapján ismerhetjük fel aztán a tárgy vagy alkotás czélját, keletkezésének idejét; a műalkotásból a stylt, sőt magát a művészt. A tárgyak, alkotások symmetriájának azon nali felismerése, vagyis azok alakjának gyors felfogása csak hosszabb •) A >Stanza della Segnatura" uegy nagy falképe: Hittudomány (Disputa), Bölcsészet (Athéni iskola). Költészet (Parnassz) és a Jogtudomány. E két utóbbi freskónak fala egy- egy abiakka! van félbeszakítva ; a Disputa és Athéni iskola a főfalakon vannak. Elég egy tekintetet vetni rajok, hogy méggyőződjünk az alábbiakról, miket fejtegetésem megerősítéseül idézek : „E képeknek a hatást nem a tárgyi tartalom, nem is az egyes alakok jellemzetessége vagy mozdulataik kifejezése, hanem egyedül a tömegek beosxtiísa, a szerkesztés adja meg. A Disputában a beosztás, az elrendezés egyenletessége a tartalommal megfelelően úgy a tömegekben, mint a vonalakban még szigorúbb, az Athenaei iskoláé ellenben szintén megfelelve a tartalomnak, szabadabb. Egyiken is, másikon is az ábrázolás népes, az alakok és csoportok élnek, mozognak, a nélkül, hogy zavart vagy tömöttíéget idéznének elő ; a tömegek és az általuk leirt vonalak egymást ellensúlyozzák s a változatosság mellett biztosítják a hatás egysegét, összhangját. Az első pillanatra az összhang benyomását teszik a szemlélőre, s állandóan ez marad a föhatás. Az egyensúly, a nyugalom, az állandóság és a fönség érzete, melyet nem tartalmuk, hanem szerkesztésük ébreszt föl, teszi e képeket a vallás és bölcselet egyenértékű kifejezéseivé. így tehát a képirás e két legremekebb alkotásában ugyanazon elv, a tér egyenletes beosztásának elve érvényesül, mely az ember legkezdetlegesebb művészi kísérletében is nyilvánult. (Pasteiner Gyula: „A művészetek története"). Az .Athenaei iskola" háttere nyilt terem s ,ez az építészeti keret kecses és könnyedséggel tele" (Planche G.) de a legtökéletesebb symmetriával van szerkesztve (Mindkét kép másolata megvan a Nemzeti muzeumban.)
