Református gimnázium, Miskolc, 1894

5 ból 1894. jul. 28 án Kun Bertalan püspök vezetése alatt Mikuleczky István egyházi főgondnok, Bizony Ákos igazgató tanácsi elnök és dr. Kovács Gábor tagokból álló küldöttség tisztelgett báró Eötvös Loránd közoktatásügyi m. kir. miniszternél, a ki egyházkerületünk bölcs kormányzójának üdvözlésére kérésünk előterjesztése után kijelentette, hogy tanintézetünket jelenlegi bizonytalan helyzetéből minélelőbb kivenni ő is minden esetre szükségesnek tartja és jóakaratú támogatásának bizonyságául az 1894/5. évi államsegélyt 2000 írttal, az 1895/6. évit pedig 1000 írttal már felebb is emelte. A régi iskolai épületnek állítólagos korszerű átalakítására vonatkozó felterjesztett tervezetünkre nézve azonban kijelentette, hogy úgy van meggyőződve, miszerint a tervhez kivánt 87,000 írt kiadás esetén az állam minden esetre megkívánhatja, hogy a gimnázium részére teljesen megfelelő nagyságú telken egészen uj épület emeltessék és ez esetben a kért 80,000 írt megadásához hajlandó is hozzájárulni: megígérte továbbá, hogy a dr. Beöthy Zsolt kormánybiztos által 1893. jan. 4-én a miskolczi főgimnázium fenntartóságával kötött államsegélyszerződés-tervezetet rövid időn átfogja tanulmányozni és elvi elhatározásáról a püspök urat tudósítani fogja. Küldöttségünk ezen jóindulatu ígéret folytán a legszebb reményekkel hagyta el a miniszter ur fogadó szobáját. Ilyen előleges intézkedések mellett kezdtük meg az 1894. év szept. 7-én tartott hálaadó isteni tisztelettel a lefolyt iskolai évet, melyben a tanítást, a szünidők kivételével, pontosan az állami főgimnáziumi tanterv szerint a reformált egyházi törvény és felsőbb utasítások értelmében és figyelemben tartása mellett egészen az év végéig lelkiismeretes szorgalommal teljesítettük. Mindent elkövettünk, hogy a gondjainkra bízott beirott 399 tanuló úgy értelmi, mint erkölcsi tekintetben tökéletesedjék: a vallásos és hazafias érzület ápolása főgondjaink közé tartozott. Bef. vallású tanulóink a zordonabb idő kivételével minden vasárnap tanári felügyelet mellett vettek részt a templomi isteni tiszteleteken, más növendékeink vallásos gyakorlataira saját hit tanáraik ügyellek fel. A hazafias és nemzeti érzület minél erősebb fejlesztése czéljából részt vettünk az egész ifjúsággal együtt azon ünnepélyeken mindig, melyeket a honfiúi kegyelet a multak nagy emlékeinek szentelt, mint a milyet 1894. okt. 6 án az 1848 as honvédegylet az aradi vértanuk emlékére, továbbá 1895. márcz. 15-én, melyet a közönség az 1848. nagy vívmányok évfordulója alkalmából tartott meg a református uj templomban; mely utóbbi ünnepnek estvéjén tanulóifjuságunk régi szokás szerint zenével és hazafias szavalatokkal összekötött fáklyásmenetet is rendezett. Az isteni gondviselés megőrizvén a tanárikar minden tagjának egészségét, helyettesítésre kevés szükség volt., a tanórák pontosan megtartattak, a tanterv keresztül vitetett, s általában az év minden nagyobb