Református gimnázium, Miskolc, 1894

6 baj és rázkódás nélkül csendesen folyt le. Megtartottuk az előirt módszeres és ellenó'rző tanácskozásokat, a tanulók erkölcsi és tanulmányi haladását évharmadi és évharmadközépi értesítők utján tudattuk szüleikkel és gyámjaikkal, a hol még ezek mellett szükségesnek láttuk, igyekeztünk hivatalos figyelmeztetéssel, intéssel, dorgálással tanulóink szorgalmát fokozni, sőt elkerülhetetlen esetekben őket tanintézetünk elhagyására is kényszerítettiik. Örvendetes jelenség azonban, hogy az erkölcsi magaviselet általában a rendtartásoknak megfelelő volt tanintézetünkben; és csak egyetlen esetben kellett 1895. febr. 3-án egy 8-ik osztálybeli megtévedt tanulót, néhány villamossági készülék eltulajdonítása miatt tanintézetünkből eltávolitanunk. Minthogy azonban ilyen nagy városban, mint Miskolcz is, a szülei ház korlátozó befolyását az iskolai felügyelet nem pótolhatja, mindenesetre kívánatos, hogy a szülők és lakásadók legyenek első sorban a tanulók erkölcsi magaviseletének leghűségesebb őrei s ne engedjék meg, sőt jelentsék be az igazgatóságnál mindazt, a mi a tanulók által a reájok tartozó törvények ellen esetleg véghezvitetik, mert az iskolai nevelést és oktatást a házi nevelés és szoktatás teheti egyedül gyümölcsözővé. Az egészségi állapot általában tűrhető volt, a tanulók dr. Sassy János törvényszéki és főgimnáziumi orvos ur által rendesen minden hónapban, de a szükséghez képest többször is megvizsgáltattak, a még újra be nem oltott tanulók általa újra beoltattak, gyógy kezeltettek, s a gyengébbek a torna és ének alól az ő bizonyítványa alapján mentettek fel; s egészségi tekintetben a gimnázium egészen az ő ellenőrzése alatt állott; — a szigorú tél miatt többen és tartósabb ideig szenvedtek ugyan kanyaróban, influenzában,sőt difteriában is, és ezen körülmény a tanóra mulasztások sokaságára lényeges befolyással volt, mindazáltal, — hála a gondviselésnek, — halálozás nem fordult elő. Tantermeink szűk, alacsony, elégtelen volta megnehezíti a tanári kar helyzetét nemcsak fegyelmezési, de egészségi tekintetben is. Az emberi életre nézve a tiszta levegő a legfőbb kellék és a gyermek, ha nincs tiszta levegője, melyből az élet folyamathoz szükséges élenyt beszerzi, roszul lesz, fejfájást kap, elkábul. A romlott levegő terjeszti a tűdővészt, fertőző betegségeket. Világos tehát, hogy a zsúfolt lakások, börtönök, kórházi s egyéb intézeti termek egyenesen az életet veszélyeztetik, és igy azon iskolák is, melyekben a tanulók túltömötten, porban óráról-órára üldögélnek. Csak annyit mondhatunk, hogy míg az állami fogházakban és börtönökben egy rabra 20 köbméter levegőnek kell jutnia óránként, addig tantermeinkben ennek ötöde sem jut egy tanulóra, ugy, hogy a tolvajok és gyilkosok e szerint jobb egészségügyi viszonyoknak örvendnek, mint a mi iskolás gyermekeink. Az hiszem itt a 12-ik óra, melyben közös erővel és lelkesedéssel véget kellene vetni ezen nyomorúságos állapotnak.