Református gimnázium, Miskolc, 1891

IV úgy leliet új irányt, fordulatot adni, ha az ifjúságot helyes alapon neveljük, és a tanintézeteket az idő folyamán javítjuk, felvirágoztatjuk. Az iíjúságé a jövő, a hogy neveljük ifjainkat erkölcs, jellem és szellemben. olyan lesz a jövő társadalom képe, olyan lesz a haza. Ily fontos tényező levén az ifjak nevelése, az emberiség öntudatos álláspontra jutása óta, egyes nemzetek saját felfogásaik szerént a helyzet és körülményekhez képest megalkották nevelési rendszereiket, melyek szerint ifjaikat a haza s társadalom tagjaivá idomították. Mint minden a nap alatt, úgy a nevelésügy is hullámzásnak, változásnak, átalakúlásnak van kitéve; mondhatjuk, hogy a valódi pedagógia, melytől a népek igazi boldogsága, jóléte függne, csak eszme marad, miként a századok történelme igazolja, igy csak is megközelíthető. A valódi pedagógia létesítéséért hány nemes szív és lélek fáradozott már. Hány nép, nemzet tette meg e téren kísérleteit! ? A spártaiak a nevelésben a testi erő ós harcziasság, az áthéneiek a testi ós szellemi erők összhangzatos kifejlesztésére fektettek fősúlyt. A rómaiak a gyakorlati életre neveltek. Az izraeliták pedig a vallást a pedagógiával hozták kapcsolatba. De ugyanezen népeknél, mint a Sinaiaknál és a többi keleti népeknél is á nevelés egyoldalúságban szenvedett, egyes feltűnő és még mai nap is helyeselhető jelentékeny vonásaik mellett is. Mert ki ne helyeselné és ki ne tanúlná meg Hellásnak azon nézetét, hogy a gynmastika a test erősítésére, a zene az erkölcs szelídítésére szolgál! ? Ki ne tanulná meg Rómától a családias szellemből eredő nemes hazafiságot ós a közügyekben szíves, fáradhatlan részvétet!? Kit ne hatnának meg az ó-szövetsógnek jól kiválasztott allegóriái, képei, példázatai? Mindezek nevelő hatását bizony csak azon nemzedék teheti tönkre, melynek szivéből a múlt iránti kegyelet kialszik. De mindezen szép vonások mellett sem maradhatott fel ezen nevelési rendszer, mert belőle hiányzott azon általános jellemvonás, mely kell, hogy nemzeteket kössön össze, ne pedig elválasszon. Hiányzott azon összekötő kapocs, mely az embereket, mint testvéreket fűzze egymáshoz ós ne ossza kasztokra, rendekre és nemekre, hanem nevelésben részesítsen urat és szolgát, férfit ós nőt, öreget ós fiatalt. Hiányzott az emberben kivétel nélkül az ember tisztelése és becsülése. Hiányzott egy nemesebb, magasztosabb létre törekvés, melyre hivatva van minden ember. Hiányzott egy magasabb lény hasonlóságára való igyekezet. így, ezen kasztok szerinti nemzeti nevelési rendszert, mely a polytheismusban mindenkit rabszolgává, bálvánnyá tett, fel kellett váltania az egyetemes emberi humán ne-