Református gimnázium, Miskolc, 1891

V velós rendszerének, melynek alapítója ez ideig a legnemesebb, legjóltevőbb nevelő, a Jézus Krisztus, ki úgy tekinti az összes emberiséget, mint egy szerető atyának gyermekeit, mint testvéreket. Ezen magasztos elveket hirdetve ajkáról: Szeressed Istent, felebarátodat, mint magadat. És legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletesek ! Ezen igék alapján mindenkit nevelni kell, minden ember fel van jogosítva arra, hogy magát képezze és az istenneli hasonlatosságra törekedjék. Ezen egyetemes, általános nevelési rendszernek kellett volna az emberiséget átkarolni, felölelni azonnal, ha mint minden magasztos eszmének s reformnak, úgy ennek is ellenségei nem támadtak volna. A megszokás, a régi nézetekhez, hithez való ragaszkodás, az új nevelési rendszert korlátozta fejlődésében. Jóllehet az erkölcs és szellemben aláhanyatlott görög és római nép élete nagyobb idegenkedést szült a régi tanok iránt, sőt nemzeti életök virágzása korában létrehozott szellemi termékeik sem elégitek ki a józanabb s felvilágosodottabb elemet; még is a latin és görög nyelv uralma foglalta el a tért, mert a nyugot európai államok fejlődésük kezdetén levén, nevelési téren uj irányú műveket nem hozhattak létre, mely az új hitnek, meggyőződésnek megfelelt volna. így beállott a Scholasticismus, az iskolai tudományosság kora, mely a nevelést, a tudományt a zárdák falai közé szorította, a tanítás, nevelés barátok, papok, szóval teljesen az egyház korlátai közé szorult. Elszakíttatott teljesen a gyakorlati élet a társadalom rétegétől, holott egyrészt teljesen józanúl csakis annak talaján fejlődhetik s virágozhatik az fel. Ily egyoldalú nevelés jellemzi a középkort, melyben az embert a menny számára nevelték, mintha annak a földön már hivatása s szerepe nem is lett volna. Ismeretek, igazságok helyett szavakat tanítottak. A valódi s tapasztalaton épült tudományok helyett a hit tárgyai felett vitatkoztak s ereszkedtek szőrszálhasogatásokba századokon keresztül. Tanúlták a csillagászatot, csillagászati térképek és csillagda nélkül, a boncztant az állati s emberi test felbonczolása nélkül, a természettant kísérletek nélkül a felsőbb iskolákban. Minden szemléltetés nélküli volt a tanítás az elemi iskolákban is. Ezen hiányos nevelésen igyekezett segíteni a renaisance, a reformatio kora, melynek feladata volt a régi források kutatása, tanulmányozása, a szellemi és erkölcsi önállóságra való törekvés; feladata volt nemcsak a papok, főemberek, tudósok nevelése, de a nép minden rétegének felölelése, képezése, miként az apostolok korában. A reformátorok fellépése által sokat nyert a felsőbb tanügy, sőt Luther törekvései által az alsóbb iskoláztatás is, de a latin nyelv hasz-