Református gimnázium, Miskolc, 1891

Comenius Ámos János emlékezete. Tartotta Halruy Gyula 1892. márczius 28-án a főgymnásiura nagy termében. Kiknek a gondviselés vezérlete mellett az emberi művelődés nagy munkájában korszakot alkotó vezérszerep jutott, poraikat fedje bár az anyaföld, alakjaik a nemzedékek szemei előtt mosódjanak is el, szellemi termékeik műveikben felmaradnak és irányúi szolgálnak a családnak, egyháznak, társadalomnak, az emberiségnek századokon keresztül. Az emberi művelődés korszakai oly lánczolatos összefüggésben állanak egymással, jóllehet azokat más idők, más emberek teremtették, hogy ha egyik, vagy másik korszaknak kiváló egyéniségét akarjuk rajzolni és méltányolni, szükséges némi visszapillantást tenni az előbbi korszakok főbb mozzanataira, hogy azok életviszonyait, tényezőit, vívmányait, jó és hiányos oldalait felismervén, tárgyunkat, vagy személyünket kellő fényben, világításban tüntessük fel. A mai ünnepélyes alkalommal, midőn, úgy külföldön, mint hazánkban, Comenius Ámos Jánosnak, a híres iskolaszervezőnek, pedagogarchának születése hároinszázados évfordúlóján örök érdemei elismeréseért hálaünnepélyt rendeznek, melyhez tanintézetünk is örömmel csatlakozott, nekem jutott a szerencse, hogy tanintézetünk kebelében, őt életviszonyai, fáradalmai s munkái nyomán megismertessem növendékeink és a nagyérdemű közönség előtt, kik a nevelés és tanügy iránt, mely az egyház, társadalom, a haza és az emberiség jóléte előmozdításának alapja, rúgója, érdekeltséggel, elismeréssel viseltetnek. Bárcsak eltalálnám az irányt és utat ezen kegyeletes és hálás emlékünnepély czéljához képest, hogy tisztán felismernénk Comeniust, és az ő szelleme felélesztene bennünket, a nevelés és tanítás legfontosabb közérdekű munkájában ernyedetlen szorgalomra, tettre és áldozatkészségre, melyek nélkül, miként Comenius idejében, 221 évvel ezelőtt, úgy most sincs kellő eredmény ós virágzás, melyet pedig már elvárhatnánk s általában óhajthatnánk. Az emberiség kiváló bölcsészeit és nevelőit neveléstani elveik ós rendszerük létrehozatalára a megromlott társadalmi állapotok, erkölcsök javítása s a népek boldogítása serkentették, melyeknek csak