Református gimnázium, Miskolc, 1883

VII. rum autem otium negotii inopia, non requiescendi studio constiíutum est. Extincto enim senatu deletisque judiciis, quid est, quod dignum nobis aut in curia aut in foro agere possimus r Ita qui in maxima celebritate atque in oculis civium quondam vixerimus, nunc fugientes conspectum sceleratorum, quibus omnia redundant, abdimus nos, quantum licet et saepe soli sumus." Az itt jellemzett helyzet azon időből való, midőn Ciceró második philippicája a 44. év második felében megjelent. A műnek hárem könyvre való felosztását maga a tölvett anyag teszi érthetővé. A dialóg formát, melyet Ciceró egyéb bölcsészeti irataiban alkalmazott, itt szándékosan kerülte, mivel az neki egy oly műhöz, mely egy atyánnk fiához küldött intelmét foglalja magában, nem látszott eléggé alkalmasnak. A mű czimét illetőleg Atticus kétséget támasztott az iránt, vájjon a görög .tcbqi, /aíhjxo i'To.g

c- n a k eléggé megfelelő fordítás-e a latin „de otticiis", mivel a „y.afrfjy.ov' tulajdonképen esetlegest, véletlent jelent. Cicero így felel neki. „Non dubito, quin y.afrff/.ov officium sít, nisi quid tu aliud, sed inseriptio plenior de officiis". Megint a XVI. 14 -ben igy szól: „Mihi non est dubium,quin quodGraeci „nad-rxov" nos officium. Id autem quid dubitas, quin etiamin republicam praeclare quadret ? Nonne dicimus consulum officium, senatus offeium, imperatoris officium? Praeclare convenit, aut da melius." Fiának — Marcusnak — ajánlta Ciceró a könyvet mely tettéről ad Att. XV. 13.6. igen jellemzően igy szól: „Qua de re enim potius páter filio" ? Lássunk tehát valamit fia életének körülményeiről is. Marcus Ciceró 699.-ben (65) született. Atyja gondoskodott róla, hogy fia a tudományokban korának legjelesebb tanítóitól oktattassék. Elsőbben „de partitione oratoría" czimű müvét irta számára, melyben a legnagyobb részletességgel tárgyalja a szónoklatnak elméleti szabályait. Ezen müvét azon határozott szándékkal készítette fia számára, hogy ennek tanulmányozása folytán fiában már korán kifejlődjék a szónoklat fontossága iránti érzék. A polgári háborúban a még csak 17 éves