Katolikus gimnázium, Miskolc, 1939

6 láttunk benne. Rendelkezett mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valakit vezetőnek érezzen az ember. Ez pedig nagy dolog, mert ahhoz, hogy valaki ezt elnyerje, egész embernek kell lennie. Tamedly Mihály egész ember volt. Ember volt, aki szívében hordta esendő emberiességének tudatát* azt az alázatos hitet, hoigy Isten nélkül senkik, semmik vagyunk. Mélységes istenszeretetében nézte és látta a teremtett világot, csodálatos tökéletességében, a diszharmóniának látszó fenséges harmóniájában. Ez a mélységes alázatosság elmelte fel abba a magasba, aihonan megadatott neki, hogy mindent a szeretet és megértés szemével láthasson. Meglátta az embert, szívében hordozta, hogy testvérek vagyunk, utunk egy, de nagyon nehéz és próbáratevő, Isten segítsége, egymás gyámolítása nélkül meg nem tehető. Szerette az embert, mint Istenének legértékesebb teremtményét, és ennek az érteiknek kiformálására áldozta egész életét önmagába nézelődő lévén, látta azokat a gyarlóságokat is, melyeket a kettősség, a test és a lélek harca szül, és midőn önmagában erős kézzel fékezte az indulatok, szenvedélyek kitörniakarását, megértő lélekkel sietett az önmagával harcban álló elmfoertárs segítségére. Elő ige voltak lelkében az Űr imádságának -szavai: „Es bocsásd meg a mi vétkeinket, mi-képen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek!" Senki tépelődő* leflkiharcot vívó vigasztaló szó, simogató kézszorítás nélkül ajtaján ki nem jött. Ám szívébe csak az őszinte lelkűeket zárta, az alakoskodók* az Úr templomában ikúifárkodó-k nem számíthattak nála irgalomra. Értékes alkotó elemnek tartotta magát és minden dolgozó embert a nagy tökéletes gépezetben, melyet Isten alkotott, és minden erejével felihasználni törekedett azt a képességet, mely a részek öntökéletesítésére adatott. Istent nemcsaik imáival, a Szent Könyv olvasásával és magyarázásával akarta szolgálni, hanem elsősorban azzal, hogy félő, de erős lélekkel arra törekedett, hogy Hozzá hasonló legyen, hogy embertársainak ebben is például szolgáljon. Istenétől kapott kivételes tehetségét nem az elbizakodott, fennhéjázó gőg fejlesztésére használta fel, hanem arra, hogy Istene szándékát megértve, segítségére legyen embertársainak, hogy betölthessék az Úr parancsait, melyeket számunkra Mózesnek átadott. A mély vallásosságból fakadó szeretet vezette künn az életben és benn a családi életben. A Berlinben alapított kis család a melegség, a megértés, az egymástértés otthona volt, ahol minden szón, minden tárgyon. minden tetten érezhető volt az Istenével szerető összhangban élő ember szívélyes, kedves, de kevésszavú derűje. Historikus lény volt. Ez a tulajdonsága tnem történelemtudományi munkák megírásában nyilvánult -meg, hanem abban a képességben, hogy