Katolikus gimnázium, Miskolc, 1939

7 önmagában hordta a végtelen idők történetét, az évezredes történések tanulságait. A jelen mindent megnagyító, a jelentéktelent fontosnak vagy megfordítva feltüntető optikai csalódásában biztos szemmel látott, értékelt és ítélt. Halhatatlan leikéiben ott hordozta az örökéletű Isten lehel letének erejét, mely eseményt, eszmét, személyt leegyszerűsített alakjában, való mivoltában és szerepében lát meg. Ezért járt biztos léptekkel az események sodrában, és a hevesen dúló, időelőtti, éretlen célokért, küzdő harcok idején nyugodt lélekkel várt a látást zavaró ködök elszállására, a leegyszerűsített életfolyamat egészséges megindulására, és akkor ö is munkához látott. így érthető meg, Ihogy a mostani eszmekavargó időikben biztos szemmel látta azt a vonalat, mely annyi elkábult szeme elől eltűnt, de amely az ősi alkotmány csapásán vezet >az új idők követelményeinek megfeleően a nemzeti (boldogulás célja felé. Innen volt az a képessége, hogy az elbizakodottság, a tettetés, alakoskodás, a hízelgés színes burájába megjelenő személyt meztelen valóságában látta meg, értélkelte és használta fel. A nevelő egyéniségnek pedig ez a legértékesebb tulajdonsága. Az emberiség ugyanis határozott és kitűzött oélok felé halad, fejlődik. A fejlődésnek ezt az irányát elhomályosítják, de gyakran el is tüntetik a kavargó eseményeik.. Az emberiség zöme, mint nyáj, egy helyben topog, makacsul megállni készül, és a fáradságos haladásnak ellenszegül, vagy ha megy is, önző érdekl>öl, kényelemből, tájékozatlanságból letér az útról. A nevelőnek látnia kell az utat, és meg kell láttatnia azokkal, akikl>en a vezető erejét meglátja. A nemzetnek fontos érdeke az, hogy a nemzetnevelést ne a véletlenre, a véletlenül felbukkant vzetőre bízza, mert az nem mindig helyes úton megy, hanem olyan kiváltságos egyéniségekre, akik erre rátermettek, és akiket már az iskola, — alsó és felsőfokon, — is erre tanított, nevelt. Régi híve volt a tehetségek kiválasztásának és azok tudatos nevelésének. Iskolánkban az 1939-ben érettségizett ifjaknak búcsúzóul a lelkére kötötte, hogy — mivel nem mindnyájan születtek hivatásos vezetőknek, neveljék magukat arra, hogy minden erejükkel azokat a társaikat fogják támogatni, akiket közülük a nemzeti akarat az élre emel. Széchenyi hűséges tanítványa volt. A legnagyobb magyar tanítását ő igazán magába építette. A kiművelt emberfők szaporítása volt életének főcélja, mert tudta, hogy a nemzet sorsa attól függ, hogy minden helyen olyan ember álljon, aki munkakörét nemcsak alaposan ismeri, hanem éjjen ezért szeretni is tudja. így lépett ki abból a körből, melyet rábíztak, és lett tudatos munkása annak a nagy körnek, mit közösségnek, nemzetnek nevezünk. A szó legnemesebb értelmében vett nevelőegijéniséi/ volt. Sokoldahi-