Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

7 séhez kell szoktatni a kis falusi földmívelő magyart, de ez utóbbi nyi't, őszinte modorát át kell vinni a városi elkényeztetett, színlelőbb, fölényesebb gyerekre Eltelik egy-két hónap, míg a nagy eltérések kiegyenlítődnek, úgy látszólag, külsőleg egyformák lesznek. A nevelőnek nincsen nehéz dolga, puha az anyag, könnyen hajlik a jó szóra, szívesen, boldogan teljesít mindent a kis elsős, túlárad benne a jószándék, az emberrel veleszületett nemesedési vágy. Akik az elemi iskolában lusták, rakoncátlanok voltak, akiket eddig csak korholtak, otthon vertek: boldogan lettek jók és élvezték az ezzel járó felemelő érzést. Ha most légmentesen el lehetne őket zárni, ha az életük nem volna annyiféle hatásnak kitéve!! De hát az élet lassan a saját képére alakítja őket. Emberré nőnek a kis angyalok. Az első hónapok elmultával bújnak ki az egyéni tulajdonságok, és az egyformának látszó külső mögött lappanganak, majd megnyilatkoznak azok a hajtások, melyeket ápolni, vagy nyesni kell. Mikor és hogyan? Itt van legnagyobb szükség a tanár ösztönös működésére, mert azt nem lehet látni, tudni, hogy kiadja önmagából szorgalommal az erőfelettit, és ki ad magából a munkából kevesebbet, mint amennyit képességei megengednének. Ez a munka a nevelőmüvész ösztönös megnyilatkozása, meglátása. Sok minden itt dúl el, mert látszólag Feri is úgy felel, mint Andris. Látszólag, mert a nevelői ösztön megsúgja, hogy Ferit valami belső láng hajtotta tegnap délután, mikor tanult, és most is azért csillog a szeme, mert ő tudja, hogy lendülni akar, tudni akar és tud is, míg Andrist másfelé hajtották tegnap vágyai, hajlamai és neki meg kellett tanulnia a leckéjét és most fel is mondja. Mind a két felelet kettes, de milyen különbség a két jegy között! Lassan a nevelő helyet ad a tanítónak is, és megkezdődik a kijegecesedési folyamat, kialakul a kis társadalom, mely arra hivatott, hogy azon a kásahegyen, melyet elsőosztályos anyagnak neveznek, átegye magát. A tanár pedig nevelve tanít, és gyűjti magában azokat a mozaik kövecskéket, melyekből kirakódik, kialakul benne egyik-másik kis emberke képe. Am ez a mozaik-rakás legtöbbször kettős tevékenység: egy pozitív és egy negatív kövecskét helyez el, aszerint, hogy mit mutat a negatív a tanári ösztönkamrában. Ha ugyanis a megérzés, megfigyelés és meglátás

< a tanárban azt jelzi, hogy a kialakítandó képhez nem kap kielégítő, megnyugtató adatokat, cselekvőleg közbelép, javít, serkent, bátorít, vagy int, korhol és közösen munkálkodva kialakul a kép, az osztály képe és alkalmazkodik ahhoz a mértékhez, melyhez az érdemet, a munkát mérni kell. így történik meg azután, hogy még évközben több kis embernek el kell