Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

rendezést a Vkm. rendelkezésére jelen tanévben rendbeliozták. Az intézeti bútorzat nagyobb javításra szorúl. 11. A nyolcadikosok ballagása. 1939 május 14-én, vasárnap balla gott a két nyolcadik osztály. Látványos volt, szórakoztató volt, lélekemelő volt. Az udvar fel volt díszítve, Szent Imre szobra alatt tábori oltár, szép tábori templom az egész udvar. Tanárok, szülők, hívők, érdeklődők teljesen megtöltötték a nagy udvart. Péchy Alán hittanár mondja, a diákság kíséri a liturgikus misét. Az oltárral szemben 86 távozó: komolyak, valóban búcsúzónak látszanak. Mindenki szeme rajtuk. Mise közben szentbeszéd keretében búcsúzik tőlük Péchy Alán. Búcsúzó szavai immár jelige lettek: „Aki szeret engem, megtartja az én szavaimat!", — mondja az Üdvözítő búcsúszavaival. „Édes anyátok nyolc éve aggódva engedett ki karjaiból. Attól félt, úgy ad-e vissza neki benneteket az iskola, mint ő adott át benneteket annak. Most az Alma Mater ad át ilyen aggodalommal, de hittel a nagy iskolának, az életnek: „Megmaradtok-e azon az úton, amelyre annyi szeretettel és féltő gonddal ráhelyezett" — mondotta nekik. Felemelő volt az oltár képe, midőn a meghatódott feketeruhás búcsúzókkal szülők, kisebb diákok térdeltek, várván az Ur testét. Mise után a két nyolcadik osztály, Sólya János és- Országh József osztályfőnökeikkel végigjárták az egész épületet. Szólt a hegedű, szállt a búosúdal: „Ballag már a vén diák!" A kigyózó vonal lassan leért az udvarra, felállt a ballagok csapata az oltár elé és búcsúzott. Zelenka Árpád igazgató szólt elsőnek hozzájuk: „Kétezer éve áll a tan, melyet iskolánk hirdet, dacol idővel, személyekkel és szilárdabb, mint valaha. Ezt a tant adjuk át nektek útravalóul és ezt az Ur Jézus hirdette először. Ez biztos iránytű az életúton és azt (hirdeti, hogy „légy törhetetlen híve Egyházadnak, önfeláldozó, hűséges fia Hazádnak és megértő, megbízható tagja az emberi társadalomnak!" Ezek után a kis I. A) icisztályos Hirschberg Jenő búcsúzott el a most jöttek nevében a menőktől. Bájos jelenség volt az a kis virágbimbó, ahogy naiv, himporos, keresetlen szavakkal mondotta: „Milyen sokat tudhattok ti már, de mi is ennyit fogunk tudni, mikor ballagni fogunk." „Itt találtok bennünket még hét évig, ha bejöttök és meg akartok ölelni bennünket, örömmel várunk benneteket!" Utána jött az iskola jellegzetes aktusa: 86 kis elsős állt 86 ballagó elé, kezet szorítottak „Isten veled!" és gyöngyvirágcsokrot adták át nekik. A nagydiákok nevében Matesz István VII. A) osztályos búcsúzott a távozóktól, ..Legyetek méltók az intézethez és> mi méltók leszünk Hozzátok." A ballagok nevében Gyengő Béla VIII. B) esz-