Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938
33 szót és kezet emelni 'liazaárúlás. Ezeket a Szent Istváni alapsziklákat egy ezredév minden harca, küzdelme, árulása, és hazugsága sem tudta' megingatni. Ellenálltak rettenetes veszedelmeknek és ellen fognak állani örökké. Krisztus kősziklára építette egyházát, hogy azon még a pokol kapui sem vehessenek erőt; Szent István ugyanígy kősziklára építette országát és Isten anyja, a Szűz Mária oltalma alá helyezte. Ez adja az erőt minden igaz magyar hazafinak, ez ad ennek a kis nemzetnek nagy lelkierőt és örök kitartást. Amíg minden magyar hazafi ezeken a Szent Istváni sziklákon veti meg a lábát és a Szent Istváni -eszmékből meríti az erőt, édes hazánkon erőt nem tud venni semmi hatalom és ármány. Nem lehet magyar, ki ebben hitetlenkedik. Hiszen csodát tett velünk nagy királyunk és Magyarország Védasszonya Szent István évében, 1938-ban. Széttört a trianoni bilincs. Visszatért a Haza ölelő karjaiba sok százezer testvér. Eltűntek a rabtartók és hóhérok. Istenem, mennyi könny és sóhaj dördült örömkiáltássá. Hogyan is történt! Próbáljunk emlékezni. Szeptember 8-án Veni Sancte. Kipirult arcú diákok sorakoznak az intézet régi, foszlányos Szűz Máriás zászlója alá. Az intézet ormán szakadozott, trikolórt lenget a szeptemberi szél. Hálás szülők és régi tanítványok ünnepély után kérik az igazgatót: öltöztessük új ruhába a régi zászlót, új trikolórok lengjenek az intézet ormain, mert ünnep lesz, nagy ünnep. Közeleg a magyar feltámadás. Fedezik a költségeket. Azt mondják, erre őket a szülői és tanítványi hála kötelezi. Ennél a zászlónál sírtak és hullattak sok könnyet a magyar feltámadásért. Szeptember 23-án megmozdul egész Miskolc városa. A Kir. Kat. Gimnázium új díszbe öltözött régi zászlója alatt szintén kivonul és fáklyafény mellett döngeti a trianoni börtön ajtaját. Utána lázas napok következnek. Eeggelenkint 800 diák éneke zokog az ég felé diákmiséken: Hol vagy István Király... Boldogasszony Anyánk ne feledkezzél meg szegény magyarokról. Utolsókat vonaglik a rabtartó cseh oroszlán. Lázas reménykedésben ég mindenki, az egész ország, mikor felhangzik az ország első asszonyának kérő szava: Segítsétek nyomorba került felvidéki testvéreinket, kiket tántoríthatatlan hazaszeretetük sodort a nyomorba. Ifjúságunk elsőnek sietett odaadni filléreit a 'Szűkölködő tostvérekneík. 800 P-t pár nap alatt átadtunk Miskolc város főispánjának, hogy juttassa el a Főméltóságú Asszonyihoz. Jó szívvel adta ifjúságunk adományát, mert tudta, hogy ez hazafias kötelesség. November 3-a a várva-várt nap. Az ifjúság szívszorongva ül a