Katolikus gimnázium, Miskolc, 1937

3 Vucskits Jenő Harmincöt-évi tanári munkásság és tizenkétéves vezetői mű­ködés után a mult fcmév végén nyugalomba vonult intézetünk igazgatója, Vucskits Jenő tanügyi főtanácsos. Megszokott az ilyen híradás az értesítők lapjain, amilyen megszokott az évszakok váltakozása, amilyen természetes és biztos, hogy lombtermő ta­vaszra, kalászérlelő nyárra levélhullasztó ősz következik. És még­is a természet hervadását, élet múlását minden költő elsiratta, minden ember megfájlalta. Ám a hit szárnyán természetfölötti magaslatokra emelkedett bölcs szemében ez a fájdalom, ez a ke­serv csak a gyarló ember lázadása. Hiszen az elmúlás csak lát­szólagos, a folytonos változás örök élet forrása, törvényszerűsége nem lesújtó mementó, hanem felemelő vigasztalás, mert a meg­szokás tompítja a bánat erejét, lágyabbra hangolja a dira ne­cessitas kegyetlenül hívó szavát. Vucskits Jenő belső világa a hívő lélek harmóniája. Ember sorát Isten keze irányítja, ezzel a Jóbi alázattal viselte el kevéssel év vége előtt a rettenetes csapást, luogy a földön legdrágább kincsét, feleségét, tragikus módon, egészen váratlanul elveszítette. Ezzel a megbékélt érzülettel hagyta el sze­retve-szeretett iskoláját, s vált meg attól a foglalkozástól, amely­nek fontosságát soha senki apostolibb hittel nem hihette, ügyét buzgóbb törekvéssel és hűségesebb odaadással nem szolgálhatta. Az ő felemelő hite nyugtatta meg a távozásán búslakodó tanártársait és tanítványait is. így a felsőbb régióból való szemlélet tisztultabb légkörében bánatunknál nagyobb az örömünk, amiért a magyar ne­velésnek és oktatásnak ez a messze kimagasló alakja tizenkét éven át köztünk, nekünk, értünk dolgozott, amiért példájával beragyog­ta előttünk az utat, melyen egyéni és nemzeti, földi és égi boldogu­lásunk célját a legigazabban és legbiztosabban kereshetjük. Életpályája követendő példa az ifjúságnak: arra tanít, ho­gyan lehet az Istentől kapott képességeket megőrizni, fokozni és embertársaink javára fordítani. 1879-ben született Moson-megye Boldogasszony nevű községében. Édesapja, mint Eszterházy her­ceg gazdatisztje és bizalmas embere rendíthetetlen becsületessége

Next

/
Oldalképek
Tartalom